A kiskunfélegyházi keringõ története


Kitenyésztésének helye: Kiskunfélegyháza és környéke. Félegyháza az Alföldön a Duna Tisza között, IV. Béla királykori kun település volt, amit Ibrahim török nagyvezír hadai 1526. szeptember 28.-án feldúltak. A település teljesen elnéptelenedett, pusztává változott. Félegyháza újratelepítése 1743-ban indult meg a jászsági telepesek és az egykori ülés pusztai kunok betelepülésével. Mária Terézi királynőtőll774. február 4-én Kiskunfélegyháza mezővárosi rangot kapott. A hazai keringő galamb fajták üdvöskéjét, "orchideáját" Kiskunfélegyházán és Alpáron (Tiszaalpár), mint önálló galamb fajtát a XIX. század második felében már tenyésztették. Kitenyésztése a XVIII. század második felében kezdődhetett el. A török megszállók által hozott ázsiai keringő galamb fajták honi fajtákba történt beolvadásából származó utódok módszeres szelekciójával született meg a helyi fésűs galamb, melynek rajzos és egyszínű változata az ismert. A rajzosok fekete, kék, sárga és vörös, az egyszínűek, pedig fehér, fekete, sárga és vörös színűek. Közülük a rajzosok, vagyis a szívesek a népszerűbbek. Az egyszínűek a múltban sem voltak olyan közkedveltek, mint a szívhátúak. Úgy a rajzosok, mint az egyszínűek is kiváló röpkésséggel voltak megáldva. Azért nevezték el e fajtát keringőnek, mert zártfalkában a házak felett kisköröket és nyolcasokat leírva igen gyors röpmodorban repültek 2-3 órán keresztül, olykor még tűnőben is jártak.

Az első fajtaleírás 1954-ben készült e fajtáról, amit a Szövetség akkori vezetése nem hagyott jóvá. Hivatalos standard a fésűsökről 1956-ban a „Galambjaink” című szaklap májusi számában látott napvilágot. Tudjuk, hogy a galamb igen jól formálható és alakítható állatfajta. Megfelelő fajtaismerettel és szakértelemmel olyan csodát is lehet alkotni, mint ahogyan azt az elődeink tették, amikor Kiskunfélegyházán kitenyésztették a fésűsöket, melyek megjelenésével szemben a tenyésztőinek igénye is változó, így állandóan átalakulóban van. Ezért szükséges a fajtaleírás időnkénti korszerűsítése, újabb tenyésztési (nem eszményi) célok kitűzése. A kiskunfélegyházi keringő (a rajzos változat) külföldön először, 1963-ban a Lipcsei Nemzetközi Kiállításon mutatkozott be. Szelídségével, fehéren bélelt fésűjével, valamint nagy fehér előkéjével meghódította az európai országok tenyésztőit, és elindult világhódító útjára. Az eseményt követően a fajta iránt megnőtt a külföldi különösen a német-tenyésztők érdeklődése. Abban az időszakban számtalan kiváló fésűs került ki külföldre. A meggondolatlan galambexport alaposan visszavetette a fajta tenyésztésének fejlődését. A fajta fent maradásáért munkálkodó tenyésztők munkáját a galambexporton kívül hátráltatta az a sajnálatos kísérletezés is, ami a háború utáni években kezdődött el és legalább három évtizedig tartott. Ugyanis egyes galambászok nem törődve a fajta jövőjével, csőrének kurtítása céljából bekereszteztek rövidebb csőrű fajtákat, az Alföldi-kőrösi keringő és a komáromi bukó galambokat, melyek alaposan megváltoztatták a fésűsök küllemét. Szerencsére akadtak olyan tenyésztők is, akik fajtán belül céltudatos szelektálással rövidítették a galambok csőrét. És élt Kiskunfélegyházán egy Katona Imre nevű tenyésztő, aki talált Nagykőrösön olyan rövid csőrű, ugyanakkor sima fejű galambot, melynek egyszeri bekeresztezése csak kis mérvű torzulást okozott a fajta küllemén, és azt rövid idő alatt ki tudta küszöbölni. Végül is az Alföldi-kőrösi keringő bekeresztezése a félegyházi-fésűsök lábát, a Nagykőrösről származó simafejű, pedig a csőrét kurtította meg.

A kiskunfélegyházi keringő röpkésségét az utóbbi három évtized alatt szinte teljesen elveszítette, és néhány kivételtől eltekintve napjainkban, mint díszgalambot zártan tenyésztjük. Amíg a szállásáért tartották e fajtát addig a sárga és vörös szívesek voltak elterjedve, a fekete és kék színűeket csak néhány galambász kedvelte és tenyésztette. Mára a kék szívesek tenyésztése került előtérbe megelőzve a másik három színváltozatot. Az egyszínűek közül a fehér változat minősége a kilencvenes évek közepétől – Becz Sándor munkájának köszönhetően - sokat fejlődött, és egyre népszerűbbek lesznek a fajtán belül. Tenyésztőik száma az utóbbi években meg növekedett. Némi javulás azért tapasztalható a fekete, sárga és vörös színűeknél is, de lassú az elmozdulás.

Igaz, hogy a fésűs szelíd és bizalmas a hozzáközelítő emberhez, de szépségét, csak a számára nyugodt környezetben mutatja meg, ugyanis ott veszi fel eredeti testtartását. A fajtát széppé és különlegessé teszi a rá jellemző karakteres fej, a fésűvel és a csőrrel, a közepes nagyságú és párhuzamosan elhelyezkedő szemek, valamint a test felépítése, nagysága, állása, a rajzosok esetében pedig, a fehér színű fésűbélés és a nagy kerek, fehér előke

Borsos Imre
a fajtaklub örökös tagja