A kiskunfélegyházi simafejű keringõ


Kitenyésztésének történetéről semmilyen írásos anyag nem maradt fen. Ezért a fajta származását csak az idős tenyésztők elbeszéléseiből és a jelenlegi tenyésztők, beszámolóiból lehet, mint egy mozaikot kirakni.

Kiskunfélegyházán a húszas évek elején kezdték el a Pallagi testvérek az úgynevezett kispostákat* a lényegesen nagyobb testű alföldi bugával keresztezni, annak reményében, hogy egy nagytestű de tetszetős szíves galambot kapnak. Amely a szépsége mellett a konyhai igényeket is kielégíti. No és ami egy galambászvárosban nem mellékes, jól lehessen vele idegen galambot fogni.

Itt álljunk meg egy kis kitérőre. Az eddigi szakkönyvek fajta ismertetői, mindig úgy írták le a kiskunfélegyházi simafejűt, hogy parlagi galambok és különböző begyes galambok keresztezéséből létre hozott fajta.

Ez a tévedés azért alakulhatott ki mert a helybeliek a fajtát pallaginak hívták a kitenyésztők után, ezt értette félre az a szakíró** aki először írt a fajtáról és mivel senki sem tiltakozott a többiek is ezt vették alapul.

A második világháború idején minden galambfajta létszáma erősen lecsökkent. A tenyésztők az ínséges idők ellenére az utolsó pillanatig igyekeztek megvédeni legszebb galambjaikat attól hogy levesként végezzék. Ezáltal a háború után egy koncentráltabb génállományú egyöntetűbb fajtával indultak neki az 1945 utáni időszaknak. A fajta szaporasága, igénytelensége, és az iparos emberek által tenyésztett drága kiskunfélegyházi keringőével*** megegyező rajza miatt népszerű lett a kevésbé tehetős galambászok között. Ekkor még mindig inkább konyhai célokra, és a fésűsök befogására használták. De már szinte minden utcában szállt pallagi falka. A küllemükkel kapcsolatos legszigorúbb elvárás akkoriban mindössze a hibátlan szívrajz és a legalább postagalambnyi méret. 1960-tól amikor az első értékelhető publikációk megjelentek a fajtáról, elkezdődött a fajta tudatos nemesítése egy díszgalamb irányába. Persze közre játszott ebben az is, hogy a javuló gazdasági helyzettel megjelentek az országban olyan hús-és haszongalamb fajták amik erősen lecsökkentették a pallagik gasztronómiai jelentőségét.

A fajta átalakító nemesítés a nyolcvanas évekig tartott. Ehhez felhasználták a bácskai keringőt, és a magyar szarka keringőt, a törésmentes csőr-homlok ív előállításához. A még ma is létező szíves kispostát és a kiskunfélegyházi keringőt a méret csökkentéséhez. Ezenkívül igen keményen szelektáltak és csak a legnemesebb és legjobb rajzú egyedeket tartották tenyésztésben. Ekkor már (igaz csak Félegyházán) a fésűsökével vetekedett a népszerűsége. A szigorú fajtaleírásnak köszönhetően, a fajta megszállott tenyésztői egy nagyon nemes dekoratív kiállítási galambot hoztak létre. Amelyet 2000-ben a Wels-i Európa kiállításon az Európa szövetség is elismert, önálló Magyar fajtaként.

Csak szívhátú rajzzal és a négy klasszikus színben (fekete, kék, vörös és sárga) tenyésztik. Közepes termetű, húzott fejű hosszú csőrű, emelt mellű, röpp galamb állású fajta. Jó nevelő készsége és szelídsége miatt kedvelt dajka galamb. Röp készségét a Kiskunfélegyházán ma is hajtott falkák bizonyítják. Versenyen előírt röp ideje 1 óra. Díszgalamb mivolta ellenére, bátran ajánlom fiatal vagy kezdő tenyésztőknek is. Rajza stabilan öröklődik, szaporasága lehetőséget ad a kiállításra válogatásra. Különösen fontos szempont manapság, hogy a tenyészgalambok ma még könnyen megfizethetők

Összegezve a Kiskunfélegyházi simafejű keringő avagy „pallagi” egy ideális hobbi galamb, amely a kerti dúcban, a levegőben és a kiállítási ketrecben is jól mutat.

*a mai ceglédi, vagy szolnoki keringő méretű szíves rajzú galamb
**Dr. Péterfi István: A házigalamb és tenyésztése
***a XIX. század közepén kitenyésztett fésűs keringő