Galambász emlékek Alpárról (Tiszaalpár) és Kiskunfélegyházáról

Lehettem vagy három esztendős, amikor a kiskunfélegyházi keringő galamb második hazájába kerültünk. Először anyai nagyapáméknál laktunk. Némi kitérőkkel 1948-ban költöztünk a Mátyás király utcába. Itt ismertem meg a galambokat és a galambászatot.

Még iskolába sem jártam már érdeklődéssel fordultam az akkor divatos galambászat felé. style='mso-spacerun:yes'>  Csodálattal lestem a fésűs galambfalkák repülését, az idegen, kósza galambok lecsalását és befogását. Továbbá voltam fültanúja olyan eseménynek is, amikor befogott galamb visszaváltásán alkudoztak.

Szomszédunkban igazi paraszt gazdasági udvar volt háziállatokkal benépesítve. Megragadta figyelmemet a lakóház eresze alá felerősített deszkaládákban /dúcnak nevezték/ költő tarka galambok látványa. A gazda török galamboknak mondta őket. Többségük gatyás galamb volt, fejüket úgymond bóbita díszítette.

Tőlünk háromháznyira igazi galambász Juhász Jóska bácsi lakott. Neki szálló galamb falkája volt. Lehetett vagy 50-60 galambja és csak azokat a galambjait hajtotta, melyek nem ültek fészkeiken. Falkáját rendszertelenül csak akkor röptette, amikor otthon volt, és ha a levegőben csavargó galambot látott. Akkoron nap, mint nap lehetett látni ilyen galambot a házak felett, mert a faluban, mivel más szórakozási lehetőség nem létezett, a galamb szeretők galambászattal múlatták a szabadidőt.

Juhász bácsi falkájában félegyházi fésűs szívesek és egyszínűek, gólyások, kisposták, és bíbicek repültek. Galambjai zártfalkában magasan, gyors röpmodorban keringtek a házak felett. Repülésük alaposan felgyorsult, ha a látóhatáron megjelent egy-egy ragadozó madár. Ilyenkor a gazda vaslapáttal ütlegelte a nagykaput, hogy az ily módon keltett zajjal elriassza a hívatlan égrablót.

Egy kora tavaszi vasárnap délutánon Görög Lajossal és Tóth Bandival /Csuli/ a drótkerítésen keresztül gusztálgattuk Jóska bácsi galambjait, amikor egyikünk megpillantott a levegőben egy vörös színű kósza galambot. Lerítt a szállásáról, hogy eltévedt, számára idegen tájon keresgél. Majdhogynem kórusban kiáltottunk be a galambásznak, hogy idegen galamb repül a temető felé. Jőjön ki és hajtsa fel a galambjait. Hitetlenkedve jött ki a házból a gazda és hunyorgó szemekkel kereste az idegen galambot. Időközben a galamb visszafordult a faluszélénél a temető felett. Ekkor már a bácsi is észlelte a jövevényt és szaladt a galambházba kihajtani a szálló galambjait.

Mire a falka a levegőbe emelkedett a vörös eltűnt a faluközpont irányában. Már jó ideje, hogy a galambok köröztek a házak felett, de az idegen galamb sehol sem volt. Mondtuk is, hogy elmarad a galamb befogás, amikor egy fekete pont jelent meg a horizonton és rohamosan közeledett a szálló falka felé. Közelükbe érve már látszódott, hogy vörös színű galamb.

A szálló falka-kis gombolyaggá zsugorodott, és repülését felgyorsítva, mint amikor ragadozó madarat észlel hirtelen fordulókkal, kisköröket írva kitért a vörös elől. Néhány másodpercig eltartottak a falka menekülő manőverei, majd amikor szállása lelassult a normálisnak mondható tempóra, akkor sikerül a vörösnek közéjük repülnie.

Abban a pillanatban, amikor a vörös galamb a falka közé vágódott, a csapat ismét menekülőre változtatta repülését, hogy kiejtse magából a számukra is idegen jószágot. De a vörös nem hagyta magát jó falkaszálló képessége révén úgy repült, falkázott a velük, mintha eddig is együtt repültek volna.

Jóska bácsi hogy a falkát megültesse időközben kihozott a fészkekről 4-5 tojó galambot, s hogy elérje célját, egyenként eresztette őket a tetőre. Utoljára fekete színű tojót repített a tető felé. Abban a pillanatban, amikor a fekete tojó leszállt a tető szélére a vörös színű jövevény szárnyainak csattogtatásával kivált a falkából majd zuhanó repüléssel a fekete tojó mellett termett és heves udvarlásba kezdett. Ekkor láthattuk, hogy kisposta, vagyis szolnoki keringő galamb az udvarló. Rövid idő múlva a falka is megült a háztető gerincére.

A bácsi egy rövid bottal feltámasztotta a drótketrec /volier/ csapóajtóját és a bot egyik végére kötött spárga végét elvitte messzire egészen az istálló ajtajáig. A volierbe eleséget szórt majd a spárga végéhez ment, és ott várta, hogy a galambok leszálljanak az udvarra.

A szállófalka megültetésére kiengedett tojó galambok szálltak le először az udvarra, és párjaiktól kisérve futottak az árván hagyott fészkeik felé. Egyikük-másikuk útközben még felkapott egy szem kukoricát és rögvest a fészkére ült.

A fekete egyszínű tojó nem sietett a fészkére, mert fiókái már nagyobbacskák voltak, kezdtek tollasodni. Udvaroltatott még magának néhány percig a háztető szélénél. A többi galamb is a tojókat követve leszállt az udvarra és egy szempillantás alatt felették a ketrecbe szórt eleséget. Ezt látván az ideges gazda felkapta az eleséges szakajtót, hogy pótolja az eleséget, de megtorpant, mert hangos szárnycsattogtatással földre repült párjával és a jövevény vörössel a fekete tojó galamb. A fekete színű tojónak eszébe juthatott, hogy magukra hagyta fiókáit, mert lépteit megszaporázva, nyomában az udvarló hímekkel, szinte futott az árván hagyott fészke felé.

Amikor az idegen galamb a ketrecben lévő eleséghez ért a galambász izgalmában olyan erővel rántotta meg a spárga végét, hogy lábához csapódott a támasztóbot. A lecsapódó csapóajtó okozta zaj hallatára felröppentek a kívül rekedt galambok, a ketrecben lévők pedig fejvesztve tűntek el a galambházba vezető búvónyílásokon, köztük az idegen hím is. Jóska bácsi futva ment a galambházba és hamarosan elégedett arccal, kezében a vörös galambbal jött ki onnan. Vékony cérnával összekötötte a fogott galamb elsőrendű evező tollait és beengedte galambjai közé.

A galambásznak megtetszett a vörös hím, mert egy hét sem telt a befogás napjától, máris egy fekete kisposta tojót szerzett párjául. A két madár gyorsan egymásra talált és alig telt el két hét máris kezdetét vette a fészekrakás, amit a hím galamb szorgoskodása jelzett. A vörös igaz kötött szárnnyal futott az udvaron és kipróbált minden szálas anyagot /száraz füvet, szalmaszálat/ és ha azt fészekrakáshoz alkalmasnak találta csőrébe fogva futott a készülő fészekben ülő párjához. Néhány nap múlva a tojó letojta tojásait és szabályos időközönkénti váltásokkal nappal a hím éjjel pedig a tojó ülte felváltva.

A tojások félidősek lehettek, amikor az egyik délutánon Jóska bácsi a vörös hím szárnytollairól levágta a cérnakötést és felengedte a tetőn sütkérező galambok közé. Lábai alighogy érintették a tetőcserepet felröppent a galambcsapat és magával ragadta a frissiben szabadult hímet. A háztetők felett magasan keringő falka közül hirtelen kivált a vörös és eltűnt a faluközpont irányába.

Tóth Bandiék kisajtójából lestük az eseményt, melyet a galambász hangos káromkodás közepette kommentált. Ekkor a kövesúton megállt egy bivalyos szekér, a bakján Baranyi Pista ült. A fogatos hunyorgó szemekkel követte a galambok szállását, majd köszöntötte a galambászt, mihelyt az előjött a galambházból kezében egy fekete galambbal. Juhász bátyám már a falu szélétől jövet látom, hogy a galambjai milyen szépen repülnek. Már ereszkedett a tető felé a galambcsapat, amikor a vörös galamb közéjük csapódott. Az meg tán egy idegen galamb?-kérdezte a bivalyos. Nem idegen az, hanem az én galambom. Itt a párja a kezemben, válaszolta a gazda.

Nékem is volt egy ilyen forma kisposta hímem, mondta keserűen Baranyi. Már egy hónapja is lehet, hogy a szállóimat szétkergette egy ragadozó madár. A vöröset, azóta sem láttam. Még az őszön vettem a félegyházi galambpiacon. De jó szálló galamb volt, mégis elveszett. Ott maradt a párja kelős tojásokkal, melyeket ki kellett dobnom. Akkor Juhász bácsi elengedte a fekete galambot, mely nehézkesen elvergődött a tető ereszéig. Feljebb nem bírt szállni a tetőre, mert szárnytollai, ha lazán is, de össze voltak kötve.

Amint a fekete galamb a tetőcserépre tette a lábait máris mellette termett párja a vörös hím. Ez meg az én bakom kiáltott fel a fogatos. Erről beszélte az imént. Szívesen visszaváltanám, hány forintért adná vissza Juhász bátyám? Csak párban eladó, az class=GramE>áruk pedig 40 forint, így a gazda. Ennyiért elvihetők, ha gondolja.

Nekem nem ér meg annyi pénzt a két galamb, mondta a bivalyos, és ostorával elindította a szekerét. El sem köszönt, mérges volt.

A fenti esetet követően számtalanszor voltam szemtanúja kószagalambok befogásának, de galambtulajdonlás csak a képzeletemben létezhetett. Ugyanis, nekünk hasonszőrű lurkóknak az ötvenes évek gazdasági helyzete nem engedte meg a galambtartást, arról csak álmodozhattunk.

Az első galambjaim, melyeket /úgy tízéves koromban/ kaptam, strasszelok voltak. Egy fekete tojó és egy vörös színű. A fekete színű tojó elpusztulta vörös hím pedig levesbe került.

Talán egy év telhetett el a strasszel galambok kimúlását követően, amikor kaptam 20 forintot, hogy vásároljak galambot magamnak. Amint lehetőségem volt rá meg sem álltam Szabó Pista kereskedő alvégben lévő házáig, hogy elkölthessem a húszast. Ahogy beléptem a kisajtón és a füves udvaron megláttam a temérdek színes galambot, legyökereztek a lábaim. Tudtam arról, hogy sok galambja van, de, hogy több százat is tart, arra gondolni sem mertem.

Köszöngetésemre és a kutyájuk ugatására Ilonka néni a galambász felesége jött ki a házból és megkérdezte, hogy mi járatban vagyok. Pista bácsihoz jöttem galambért, válaszoltam. Mindjárt lehívom a padlásról, mondta a néni, és hangosan kiáltotta a férjének: „Pista gyere le a padlásról, téged keresnek.”

Amíg várakoztam szájtátva bámultam a napfürdőző galambokat. Rengeteg fésűs galambot láttam, szíveseket és egyszínűeket is. Volt ott még fehérposta /katonapostának is nevezték akkoron/, gólyás, bíbic, kisposta többféle színben is, szarka és keleti pergő.

Nagy sokára került elő a gazda és megkérdezte, hogy milyen galambot szeretnék, mert mindent hallott a padláson, amit Ilonka nénivel közöltem. Majd megkérdezte azt is, hogy mennyi pénzem van. Húsz forintom van és egy pár fésűs, szíves galambot szeretnék venni, mondtam megilletődve. Kevés az a húsz forint egy pár szíves fiókért, így a galambász és bement az egyik galambházba és kihozott onnét egy vörös szíves fiókot meg egy úgy nevezett lila kispostát. Ezt a két galambot adom neked a húszasodért. Kellenek vagy sem? Mert ha nem kellenek, akkor eleresztem őket, mondta a boltos.

Persze, hogy kellettek, már régóta vártam erre a pillanatra, hogy kezembe tarthassam az első fésűs galambomat. Boldogan, mint galambtulajdonos hazáig futottam a szerzeményekkel, hogy becsukhassam őket az előre elkészített, kezdetleges galambházba.

A vörös szíves hódas galamb volt, fehéren bélelt fésűvel és nagy kerek előkével. A kisposta szegett szárnyú volt. Akkor pálcásnak mondtuk az ilyeneket. Először a lila majd később a vörös veszett el.

Ezt követően alkalmanként hozzájutottam még néhány pörtlihez és más fajta olcsó galambhoz, de fésűs galambra csak 1961-ben tettem szert. Akkor is Szabó Pista állományából került hozzám egy egyszínű- sárga fiók hím és egy fehér tojó. Igazán jó típusú fésűs galambok voltak, és fehér fiókákat költöttek, melyeknek nyak tollazata sárga szedres, míg a fejük és a fésűjük bélése fehér színű volt. Néhány pörtlivel jó kis csapatot alkottak. Alkalmanként órákhosszat repültek, időnként tűnőben is járván. Mivel Alpáron /Tiszaalpár/ csak ritkán tartózkodtam, akkor is csak hétvégéken galambjaim elvészelődtek, vagy levesbe kerültek.

1967 tavaszán költöztem vissza Alpárra /Tiszaalpár/ és a nyár közepén már volt egy vegyes fajtájú szállófalkám. Fésűs galambot Boros Banditól úgy szeptember hónapban vásároltam. Három kék és egy kávébarna színű fiatalt. Bandi a fölvégben, a homokvár mellett a templomajtóval szemben lakott. Csak szíves galambjai voltak kék, fekete, sárga és vörös színűek. Öt vagy hat pár galambja volt neves félegyházi tenyészetekből. A szép nagyfejű galambjai szabadon, naphosszat az utcán szedegettek.

A Banditól vásárolt fésűs fiataljaim az a késő őszi tollváltás során elpusztultak. A fésűsök beszerzését 1969-es év második felében kezdtem újra. Több tenyésztőtől került hozzám fésűs galamb, melyeknek silány /piaci/ minősége volt, de nem pusztultak el, mint az előzőek.

Még annak az évnek őszén egyik munkatársam fogott Félegyházán egy kék szíves hím galambot, melynek lábán Boros Bandi 1967. évi neves gyűrűje volt. Ez a kék hím nyolcvan forintért került hozzám.

Megtudtam, hogy a hím 1965 évi nagyfejű, kék szíves hímtől, mely Tóth Gyurka bácsinál a cigány vérvonalból kelt, és a Barta Gábor féle kék rajzos tojótól származik.

Kardos Anti bácsitól vásároltam negyven forintért egy cinke csőrű és lepke hátú tojót, mely ugyancsak a cigány vérvonalból származott. A Borosnál kelt hím és a Kardos féle tojó mély állású, rövid és kis testű galambok voltak, hatalmas fejjel testesítették meg a félegyházi típust. Ez a két galamb költött 1970 tavaszán egy hódas hímet és egy pontos tojót. A hím sötét, míg a tojó világosabb kék színű volt. A homlokuk feltűnően széles és magas volt. A tojó homloka is, akár a hímnek a homloka markánsan domborodott. Ez a testvér pár 1971. tavaszán párba állt és néhány évig szebbnél szebb utódot nevelt fel. A fiatalok nagy része kiskunfélegyházi tenyésztőkhöz /Gál Miska un. Tollas Misa és Varga Laci un. Pacal/, valamit Boros Bandihoz került. De a félegyházi galamb piacon is értékesítettem a szaporulatból.

A kék szíves fiatalok révén széleskörű ismertségre tettem szert. Így galamb mustrán járt nálam Félegyháza valamennyi neves galambtenyésztője élükön Barta Gáborral. Sok barátot szereztem a galambászatban, akik közül többen már eltávoztak, de emléküket ma is őrzöm.

A 1960-as évek végére nemcsak Kiskunfélegyházán, de Alpáron /Tiszaalpár/ is megfogyatkozott a galambászok létszáma. Voltak ugyan vegyes fajtájú szállófalkák a faluban és köztük repült is egy–egy fésűs galamb, de a minőségi fésűs keringőket már ott is zártan tenyésztik.

Akkoron csak Boros Bandi, Kardos bácsi és Szabó Pista tenyésztette átlagosnál jobb színvonalú félegyházi fésűsöket. style='mso-spacerun:yes'>  Bandi és Kardos bácsi csak szívhátúakat, míg Szabó Pista szívhátúakat és fajtatiszta egyszínűeket tenyésztett. Az Alpáron /Tiszaalpár/ élő tenyésztőkkel igen jó galambász kapcsolatot alakítottam ki. Szakmai segítséget-a maga módján Banditól, önzetlenül Kardos bácsitól és a Kiskunfélegyházán élő idősebb neves tenyésztőktől kaptam. Igaz, hogy számos galambász nem miden esetben volt őszinte és segítő kész a kezdő galambásszal szemben, de azért tőlük is ellestem bizonyos tenyésztői fogásokat, melyekkel kiegészültek azon tenyésztők tanácsai, kik önzetlenül segítették a fésűsfajta megismerését.

1974. januárjában Lugosi Lacitól megszereztem az 1965. évi kelésű Tóth féle kék hímet, melytől Papp Laci némi rábeszélésére Lugosi 500 forintért és egy kiváló fiatalért vált meg. Így hazavittem azt a galambot, mely nagyapja volt a kék szíveseimnek.

Az öreg hímet tavasszal elpároztattam az egyik 1972-ben kelt pontos fejű unokájával. Az első tojásaikból az egyik kikelt, a másik kitisztult. A fióka rajzhibás volt, hatalmas fejjel és rövid vastag csőrrel volt megáldva. Még csipogós korában Kocsis Pálhoz került. A következő fészekaljból, mint az előzőből is az egyik kitisztult. A kikelt fióka felnevelődött, melynek tökéletes nagyságú feje és fésűje volt. A csőre nem volt olyan tökéletes, mint az előző fiókának, viszont a típusa és rajza tökéletesre sikeredett. A következő tojások már nem lettek fiasak, mert az öreg hím az egyik szemére megvakult és a nyár végén el is pusztult.

1977 őszén sikerült két példányt szereznem Nagy Pál Lacitól a cigány vérvonal egy másik ágából. Egy kék szíves tojót, mely Jankóckinál kelt, és 4389/1977 sz. gyűrűvel gyűrűzött fiát, melyet a Solymosi féle kék szíves hímmel költöttek. A fiatal a padlásomon tanult meg enni, ott lett- önálló és a vedlést követően gyönyörű hím.

1978 tavaszán a 77-es kelésű fiatal hímet az 1972-ben kelt pontos tojóval, a Jankóckinál kelt öreg class=GramE>tojót pedig az 1974-ben kelt hímmel pároztattam el. Az előbbi költőpáros költötte többek közt a 2210/1978 sz. gyűrűvel gyűrűzött lepkehátú tojót. Az utóbbi költőpáros is felnevelt jó néhány utódot, köztük a 2271/1978 gyűrűszámú hímet is.

A 2271/1978 sz. gyűrűs hím és a 2210/1978 sz. gyűrűs tojó költötte a 3/1979 sz. gyűrűvel gyűrűzött nagyfejű pontos, a 4416/1979 sz. és a 4425 sz. gyűrűs /hódas/ hímeket. Nyár végén elpusztult a Jankóckinál féle öreg tojó helyet az 1972-ben kelt pontos tojó lett az 1974-ben kelt hódas hím párja, és költötték a 4419/1979 sz. gyűrűvel ellátott hódas tojót.

1979 őszén a 4389/1977-es kék szíves hím Árvai Miska bácsihoz került. Miska bácsitól akkor vásároltam egy világos kék színű, fiatal tojót vérfrissítés végett. Az ősz folyamán Kecskeméti Jóska elvitte tőlem a 2210/1978-as, a 2271/1978-as, a 3/1979-es még két darab ugyancsak 79-évi gyűrűvel gyűrűzött kék szíves galambokat.

1980-as év tavaszán a 4416/1979-es hímet és a világos kék tojót elpároztattam. Az utódaik rajzra elfogadhatóak voltak, de a típusuk nem felelt meg a követelményeknek. A 4425/1979-es számú hímet a 4519/1979-es számú tojóval pároztattam el. Ez a költőpáros típusra is jobb fiatalokat költött, mint az előbbi kék páros, köztük a 7/1980-as utánpontos hímet is, mely többedmagával ugyancsak Kecskemétihez került.

1981 év tavaszán visszakerült hozzám a 7/1980-as utánpontos hím, melyet az Árvainál kelt világos kék színű tojóval költettem. Az év szeptember elején költötték a 19343/1981 sz. gyűrűvel gyűrűzött nagyfejű, rövid és vastag csőrű, nagy előkéjű hímet.

1982-es költési szezont a 4416/1979-es hím és a 4419/1979-es tojó, valamint az utánpontos és a párja kezdték el. Az előbbi párostól sok szép fiatalt tudtam gyűrűzni, köztük azt a hímet és tojót, melyeket Huszár könyörgött el az utánpontos hímmel egyetemben, a világos tojót pedig Borbás Laci vitte el Kiskunfélegyházára. Huszár az év nyarán kezdte el a fésűsök vásárlását és tenyésztését. A tőlem elvitt kékeket kiállította a következő kiállításon, ahol a bírálótól kiváló minősítést kaptak.

A nyolcvanas évekelején Kocsis Pál is elkezdte a fésűsök tenyésztését. Volt néhány darab sárga, vörös és fekete szívese, melyeket Boros Banditól vásárolt. Hozzá került Kecskemétitől néhány kék fiatal és a 3/1979-es sz. pontos kék szíves hím és a 2210/1978-as sz. kék szíves tojó. Mivel a másik három színváltozattal nem tudott zöldágra vergődni, ezért azokat felszámolta és kékeket tenyésztett. Majd az állományát 1987 őszén eladta Katona Imre kiskunfélegyházi fuvarosnak.

1985 nyarán Kocsissal megcseréltünk két hódas fiatalt. Egy gyűrűtlen fiók tojóért cserébe adtam egy ugyancsak gyűrűtlen fiatal hímet a 4416/1979-es és a 4419-es költő párostól. A következő év nyarán pedig vásároltam két lepkehátú fiatal tojót, melyek az öreg kéktől repültek ki. Ez a három tojó az én régi kék szíveseim leszármazottai voltak. Hiszen Kecskeméti Jóska és Kocsis Pál nem vittek más vérvonalból származó kék szívest az állományukba, szigorúan rokontenyésztést folytattak.

1986 tavaszán a 19343/1981-es számú hímmel pároztattam el az 1985-ös fiatal tojót. Az utódaik nem örökölték a kívánatos kiskunfélegyházi típust. Sem testfelépítésük, sem testtartásuk nem felelt meg a kívánalmaknak, az Árvai féle kék tojót formázták, közülük az a hím, melyet a 4995/1986-os sz. gyűrűvel jelöltem, voltalkalmas továbbtenyésztésre. A tenyészidő végén Huszár Jóska elvitte az öreg kék hímet, melyet két év múlva nyár közepén visszavásároltam.

A 4995/1986-os gyűrűs hím tavasszal elpárzott az 1985-ös tojóval és költötték a 4227/1988-as sz. tojót. A fiatal még fészekben volt, amikor elpusztult az öreg tojó. Így az 1986-os lepkehátú tojók közül a 18777/1986-os sz. gyűrűs tojót pároztattam el a 4233/1987-es hímmel, és tőlük gyűrűztem a 29306/1988-as sz. pontos tojót, majd az öreg tojót kiadtam.

19343/1981-es sz. öreg hímet a 4227/1988-as sz. tojóval pároztattam el, de tojásaik üresek maradtak. Végül az öreg hím a nyár folyamán elpusztult. Így a tojót másik kék hímmel annak reményében pároztattam el, hogy marad tőle utód, de ez csak remény maradt. 1992-ig több hímmel is próbáltam költetni a 4227/1988-as tojót, de tojásaik nem lettek fiasak.

1990-ben a 4995/1986-os hímet elpároztattam a 29306/1988-as sz. pontos tojóval és költötték a 0746/1990-es nagy fésűjű és nagy előkéjű hímet.

1992. február 28-án eljött hozzám Kecskeméti Jóska és megvételre kínálta kék szíves állományát, mely 13 egyedből állt. Akkor ugyan nem árulta el, hogy mi végett válik meg kedvenceitől. Csak későbbi jutott tudomásomra, hogy halálos beteg.

Jóska kék szívesei a7787/1986-os /Kocsis féle/ hím, a 4453/1986-os hím, a 4466/1986-os hím, a 4468/1986-os hím, mely az 1991. évi országos kiállításon fajtagyőztes volt, és a 265-ös tojó, a 29729/1979-es tojó, valamint a 3/1991-es ugyancsak tojó galamb egy órán belül galambházam lakóivá váltak. A felsorolt galambokon kívüli egyedektől megváltam.

A 7787-es hímet a 229729-es tojóval, a 4466-os hímet a 29306-os tojóval, a fajtagyőztes hímet a 265-ös tojóval, a többi kéket, mint a 4466-os hímet is az én kékjeimmel pároztattam el. A 4453-as hím párjául a 4227-es pontos tojót választotta, és az első tojásaik fiasak lettek. A tojásokból csak egy hibás szívrajzú, nagy fésűjű hím fiatalt sikerült gyűrűznöm, mert a tojó elpusztult. A hímet a 29306-os tojóval pároztattam el, ugyanis a 4466-os hímtől megváltam. Ettől a költőpártól kelt egy gyönyörű tojó és hím, melyek közül a tojó Becz Sanyihoz került. A hí 1998-ig nálam költött, majd Vecsésen pusztult el.

Az 1992-es évtől szebbnél szebb fiatalokat gyűrűztem, melyek közül több is került Zalaegerszegre Albertirsára, Pilisre, Újhartyánban, Nyáregyházára, és Németországba.

A több évtizedes tenyésztői pályafutásom során kék szívesek úgynevezett cigány vérvonalának tenyésztése révén számtalanszor volt sikerélményem. Ugyanakkor értek kudarcok és csalódások is. Ugyanis a galambbetegségek az én galambjaimat sem kerülték el. Az úgynevezett levegőadót is évente megfizettem, mert bármennyire is vigyáztam galambjaimra el-elveszett közülük egy-egy példány.

A legszörnyűbb kudarc 1999. október 6-án reggel ért-éppen akkor emlékeztek meg a rádióban az Aradi Vértanúkról, mert a galambházam sarokig kitárt ajtóval fogadott és galambjaim hűlt helyét találtam. Abban a pillanatban és az óta is annak a sikerre éhes galambásznak -voltam és vagyok az áldozata, kinek sikere útjában lévő galambjaimat ellopatta. Hasonló sikert kívánok a jövőben neki is, mint amilyen nekem 1999. október 6. óta van.

 

Kardos Anti bácsi

1900-ban a századfordulón született Kiskunfélegyházán a galambosi szőlőkben. A 30-as évek elején, házasságkötés révén került Alpárra /Tiszaalpár/. Házát a vasút melletti szőlőskertjében építette fel és ott is lakott 1985-ig, a haláláig.

Az 50-es évek végéig, a mezőgazdaság tsz-esítésig, mészárszéket üzemeltetett a fölvégben. Hentes és mészáros volt a szakmája. Az üzlet mellett, mint a falusi mesteremberek többsége, ő is mezőgazdasági termények- főként a szőlő termesztésével foglalkozott. Így tanulta ki a borász mesterséget is. A „közösben” is a szőlőtermesztésben tevékenykedett egészen a nyugdíjazásáig.

A sokrétű tevékenysége mellett maradt még ideje a szülői házból hozott szenvedélyének ápolására, a félegyházi fésűsgalambok tenyésztésére.

Galambházát a borospince tetejére épített, féltetős épületben a kamra mellett alakította ki. De költöttek galambjai az ól padlásán is. Lehetett vagy száz darab galambja. Többségük félegyházi fésűs volt annak is a rajzos változatából. Néhány pár – pörtli és bíbic is akadt a falkában. A fésűsök zömét a kékek alkották, de 6-8 pár fekete és vörös szíves is költött a hevenyészve kialakított fészkekben. Sárga szívest az utóbbi 20 évben már nem tartott. Az egyszínű fésűsöket nem szívlelte, nem is tenyésztette.

Galambjainak nagy része közepes minőségű volt. Azonban akadt néhány kiváló egyed is, főként a kék és a fekete színűek között, melyek Móczár Lajos bácsitól és Tóth Gyurka bácsitól származtak.

Kedvelte a kurtább csőrű madarakat, s ezért minden évben 3-4 példányt vett a galambjai közé, melyek nagy részét az őszi vedlés alatt a himlő el is vitte. Ámbár évente beoltatta állományát himlő ellen, de a kór ennek dacára megharmadolta.

A 60-as évek elején Anti bácsi is, mint a legtöbb galambász, hogy kurtítsa madarai csőrét, bekeresztezte a komáromi bukót. Egy sárga szíves komáromi tojót pároztatott el egy igen jó minőségű kék rajzos hímmel. E vegyes fajtájú költő párosnak az első költési szezonban továbbtenyésztésre alkalmatlan utódai keltek, majd a következő év nyarán kirepült egy fehér fejű ugyanakkor meghatározhatatlan színű tojó. A galamb előkéje közepes nagyságú a class=GramE>szemgyűrűi pedig hússzínűek voltak. Ezt a tojót Anti bácsi elpároztatta a Tóth Gyurka bácsinál kelt fiatal kék szíves hímmel. Ennek a párosnak repült ki egy sötét kék színű rajzos utódja a hetvenes évek elején, melynek hatalmas feje ugyanakkor rövid, vastag csőre is volt. Igaz, hogy a fiatal a magas testtartása mellett még az egyik szárnyát is lógatta, de mindezek dacára alkalmas lett volna továbbtenyésztésre, ha nem pusztult volna el. A himlő járvány ezt a galambot is magával ragadta, így eredménytelenül végződött a közel egy évtizedes keresztezési kísérlet.

Anti bácsi vallásos ember lévén a vasárnapi nagymiséről sosem maradt el. A misét követően az ebédig Boros Bandihoz vagy hozzám tért be galambot nézni. A délutáni órákban viszont mi látogattuk meg az idős galambászt, téli napokon úgy három óra tájban, class=GramE>nyáron pedig öt-hat óra között. Olyankor mindi felhajtotta falkáját, ugyanis naponta akkori időpontban az etetés előtt rendszerint repültek galambjai. Nyáron, amíg a falka levegőben volt mi átnéztük a szaporulatot. Esetenként 70-80 galamb is repült, olykor még tűnőben is jártak.

1984 őszén már betegeskedett, falkáját sem hajtotta. Galambjainak többségét 85 nyarán eladta. Kedvencei közül egy pár kék és egy pár vörös szívest tartott meg. Anti bácsi halála után a vörös szívesek hozzám, a class=GramE>kékeket pedig Félegyházára kerültek.

Anti bácsi békés nyugodalmat.

 

Boros András /Kotró/

Nem volt ismeretlen számomra, mert Görög Lajossal még az ötvenes években több alkalommal is megnéztük galambjait. Akkoron rajzos és egyszínű fésűsöket tartott a szülői ház udvarán.

Legközelebb 1967-ben fésűs fiatalok vásárlásakor láthattam az állományát. Már csak rajzosokat tenyésztett mind a négy színváltozatban.

Amikor újra kezdtem a galambtenyésztést Bandi már a saját házában lakott az alvégben. Galambjait, lehetett vagy hat költőpár az udvari galambólban költette. Nap, mint nap felkerestem és megcsodáltam kedvenceit. Fokozatosan megismertem állománya valamennyi egyedét. És azt is megtudtam, hogy melyik félegyházi tenyésztő állományából származnak. Így ismertem meg, még ha csak névről is a fajta neves tenyésztőit.

Bandi galambjai a költési szezonokban szinte ontották a fiatalokat. A költőfészkekben párosával nevelkedtek az utódok. Egyke fiatalt talán nem is láttam.

A legutóbbi látogatásom alkalmával, mely 2000 év nyarán volt Bandival felidéztük tenyésztői múltját, az utóbbi félévszázadot. Megemlítettem, hogy az 50-es években több alkalommal is láttam a fésűseit, melyek közt egyszínűek is voltak.

Az 50-es években úgy, mint más galambász a faluban én is hajtottam az állományomat, és volt egyszínű fésűs is köztük válaszolta a gazda. Egy sárga hím és egy olajszínű tojó volt a legszebb közöttük. Azóta sem láttam hozzájuk hasonló minőségű egyszínű fésűs galambot.

Amikor az anyósom házába, a fölvégbe költöztünk már nem tartottam csak szíves galambokat. 1965-ös év nyarán négy kék szíves fiatalt hoztam a félegyházi Tóth Gyurka bácsitól, melyek cigány vérvonalból származtak és igen rövid volt a csőrük. Mind a négy fiatal hím lett. A legszebb két fiatalt tartottam meg, a másik kettőt elvitte Kardos Antal.

Megtartottam a nagy körfésűjű, ugyanakkor nagy elejes /előkés/, világos színűt és a vastagabb csőrű szintén nagy elejes sötétebb színűt, melynek a fésűje nem terült olyan szépen, mint a másiké. Mindkét fiatalnak hatalmas koponyája volt. Emlékszem arra is, hogy a világos színű fiataltól sehogyan sem akart megválni Gyurka bácsi, de addig jártam a nyakára és kérleltem, hogy adja el azt a fiatalt is, míg végül elunta a dolgot és egy vagy kéthét múlva elhoztam a galambot.

A világos kék színű hím egy ismeretlen származású ugyancsak világos színű tojóval költött, míg a sötétebb színűt a Barta Gábornál kelt tojóval, melyet Varga Oszkártól kaptam kölcsön-, pároztattam el. Ettől a párostól sok szép fiatalt gyűrűztem. Közülük az egyik hím hozzád is elkerült.

A fekete szíves hímet és egy olajszínű tojót ugyancsak Tóth Gyurka bácsitól hoztam, de a párja a fekete szíves tojó és a két sárga szíves hím Móczár Lajos bácsinál keltek. Az egyik sárga hím- a Barta féle sárga tojóval, a class=GramE>másik pedig az olajszínűvel volt párban. Volt egy pár vörös szívesem is. A hím Solymosi Jóskától a class=GramE>tojó pedig Papp Lacitól került ide.

Úgy emlékszem, hogy 1968 tavaszán költöztünk ide az alvégbe, és a galambjaimat egy kisméretű ólba telepítettem be. Mivel szűkösen fértek le kellett csökkentenem az állomány számát. Így került a sötétebb színű kék hím Lugosi Lacihoz, az 1967-ben kelt fia Fejes Péterhez, a pontos fejű fekete hím és a class=GramE>párja pedig Kardos bácsihoz. A világos kék szíves tojót Solymosi Jóska vitte el egy évre költeni. A tél folyamán elveszett vörös rajzos tojóm párját Barta Gábor vette meg hatszáz forintért. Egy nyári kelésű fiatal hím maradt utánuk, melyhez vörös szíves tojót Herceg Jóskától hoztam.

Tavaszig teljesen átalakult a galambállományom. Az 1965-ös kelésű világos kék hímet a Barta féle kék tojóval pároztattam el. Ettől a költőpártól már nem tudtam olyan jó minőségű fiatalokat hagyni, mint amilyeneket a sötét színű hímmel költött a tojó.

1969 nyarán visszavásároltam Kardos úrtól a pontos fekete szíves hímet az olajszínű tojóval költettem. Sikeres párosítás volt, mert számos kedvemre való fiatalt neveltek fel. A kölcsönbe adott kék szíves tojó, amikor visszakerült az egyik sárga szíves hímmel párzott el és költött a következő tavaszig.

Említettem már, hogy a pontos fekete hímtől és az olajszínű tojótól szép fiatalokat hagytam, de egyiket sem hagytam meg közülük. Ha jól emlékszem 1971-ben költöttek egy hibátlan rajzú hímet és egy rajzhibás tojó fiatalt. A hím hozzád került, a tojót pedig megtartottam. Annak a fiatal tojónak is olyan hatalmas pontos feje volt, mint az apjának. A csőre csontszínű, rövid, vastag és kúpos volt, class=GramE>fésűje pedig szélesen terült. A test nagysága, felépítése és tartása sem hagyott kívánnivalót maga után. Nyaka és lábai rövidek voltak, igazi típusos galambbá vedlett.

A hetvenes évek első felében kezdtek kiöregedni a kedvenc galambjaim és túladtam rajtuk. A pontos fekete hímet Gál Misa, a világos -kék hímet és tojót, valamint az olajszínű tojót Tábi Laci vette meg.

1973-ban teljesen kicserélődött a galambállományom. Gál Misától hoztam a nagyfejű combos sárga szíves hímet és több vörös fiatalt, Solymosi class=GramE>Jóskától pedig sárga szíves hímet. A Gál féle galambok nagyon szép, karakteres fejűek voltak, de az utódaik nagy része úgy tartotta a szárnyát és a farkát, mint a sárgarigó. Papp Lacitól és Paulitska Bélától is vettem egy-egy vörös szíves hímet. Az utóbbi tenyésztőtől vásárolt hím színe kissé világos volt, de több kiállításon is elnyerte a fajta győztesi címet. Sajnos hozzá hasonló utódja nem maradt, mert üresek maradtak utána a tojások. A következő költési szezonban már az új galambházban költöttek a galambjaim, úgy huszonöt pár.

A nyolcvanas évek végén Gál Satyitól sárga szíves hímet, Tábi Lacitól pedig sárga tojót vásároltam. Vörös rajzos hím került hozzám Katona Sanyitól. Ezzel a három galambbal sikerült felújítanom az állományomat. Sikeres volt, és időben történt a vérfrissítés, mert ritkábban kelnek olya fiatalok, melyek lógatják a szárnyaikat.

Napjainkban csak vörös, sárga és kék rajzosokat tartok, a fekete szívesekből teljesen kifogytam. Kedvemre való fekete szívest nem tudok vásárolni, így lemondtam a tenyésztésükről.

Bandi kívánom, hogy még sokáig gyönyörködhess kedvenc madaraidban és találj kedvedre való fekete szívest is.

 

Kecskeméti József

1970-es években a tanyavilágból költözött Tiszaalpárra a Munkácsi utcába. Boros Banditól vásárolt néhány rajzhibás fésűs galambot, melyeket a disznóól padlásán tartott. Fekete, sárga és vörös szívesek voltak, számuk hat darab lehetett. Néha kirepült egy-egy fiatal, de ha a betegség nem vitte el a fészekhagyás előtt, akkor a disznók ették meg őket. Ugyanis mielőtt megerősödött volna a fészek hagyott fiatal, rendszerint beesett az akolba.

1978-ban egy nagy előkéjű sárga szíves hímet cseréltem vele vörös szíves tojóra. A sárga hím a párjával költött nála egy szép rajzú vörös fiatalt, mely szintén a disznó akolban fejezte be rövid életét.

1979 őszén elvitt tőlem öt kék szívest köztük a 2210/1978-as lepkehátú tojót, a 2271/1978-as hímet, a3/1979-es nagyfejű pontos és egy nagy fésűjű fiatal hímet, valamint egy nagy fésűjű Solymosi féle 1977-es tojót.

1980 nyarán hat kék szíves fiatalt vásárolt tőlem. Akkor került hozzá a 7-es számú neves gyűrűs utánpontos hím is. A kék szíveseket már nem a disznóól padlására, hanem az egyik megüresedett ólba telepítette a pörtlik közé, melyek órák hosszat szálltak naponta és elszórták a közéjük szokott fésűs fiatalok többségét. Az alvégben három hímet befogtak köztük az utánpontos is, de kívülük két tojó is elmaradt, melyek befogói ismeretlenek maradtak.

Jóska a pontos hímet 1980-ban a 2210-es tojóval, a 2271-es hímet pedig a Solymosi féle tojóval pároztatta el. Az előző költőpárostól hagyott egy pontos tojót, melynek fiatal kora ellenére akkora feje volt akár az apjának. Sok nagyfejű fiatalt hagyott abban az évben az öregektől.

1981-ben a 2271-es hímet az előző évben kelt nagyfejű pontos tojóval, a tojó fészektestvérét a hódas hímet pedig a Solymosi féle tojóval pároztatta el és költette néhány évig. Közben a pörtli falkát magyar szarkakeringőkre cserélte, melyek nem szórták szét a fésűs fiatalokat ugyanakkor kiváló dajka galamboknak bizonyultak.

1983-as évben Kocsis Pálhoz, Jóska komájához került a két pár öreg kék és több abban az évben kirepült kék szíves fiatal. Palinál több kiváló minőségű kék fiatal nevelkedett fel, melyek közül több egyed elkerült Félegyházára. Majd 1987-őszén a félegyházi fuvaros Katona Imre megvásárolta Kocsistól a fésűs falkát. De mielőtt elvitték volna a fésűsöket Jóska és Pali igaz, hogy nem először, de utoljára cserélgették össze a galambokat. Akkor került Jóskához a 7787-es hím és fészektestvére, valamint egy három éves tojó is, melyeket az ő kékjeivel pároztatott el. A következő években számos kiváló minőségű fiatalt gyűrűzött utánuk. Különösen a 7787-es hím remekelt a párjával. Ugyanis az egyik hím utód, mely 1988-ban kelt az 1991-es fajtaklub kiállításon fajtagyőztes címet kapott. Néhány testvérének minősége is elérte a kiváló szintet.

Jóska egészségét gyilkos kór támadta meg. Galambjait 13 db-ot 1992. febr. 28-án adta el. A tőlem vásárolt cigány vérvonalból származó kékeket 12. évig tenyésztette úgy, hogy az időszak alatt más fajta vérvonalból származó kékeket nem vitt állományába. Az utódokat a nagyfej, a szabályos és magasan tűzött körfésű meglétét és a mély testtartást figyelembe véve szelektálta.

1994-ben ragadta el a halál közülünk. Nyugodjék békében.

 

Barta Gábor

Egyik alapítója és 25. éven keresztül az 1976 őszén bekövetkezett haláláig elnöke volt Kiskunfélegyházán a helyi galambtenyésztők egyesületének.

Irányításával készítették el az egyesületben a fésűsök első fajtaleírását, melyet a Szövetség vezetése nem hagyott jóvá, akkor 1954-et írtak.

1956-os év elején a Szövetség vezetője Félegyházára küldte S Kovács Józsefet, Pataki Lászlót és Vass Jenőt az Országos Röpszakosztály vezetőit kiknek részvételével megalkotott fajtaleírást már szentesítette a Szövetség elnöksége. Az volt e fajtáról készült hivatalos standard leírás, amit Galambjaink c. lap egyik száma le is közölt.

Nevéhez fűződik a félegyházi fésűsök első külföldi bemutatása. A Szövetség akkori elnökének dr. Szűcs Lajosnak a felkérésére a szívesekből összeállított /12 egyed/ kollekció 1963-ban a Lipcsei Nemzetközi Kiállításon nem várt, hatalmas sikert aratott. A lipcsei sikert követően fáradhatatlan szorgalommal kalauzolta a Félegyházára érkezett- fésűs galambok iránt érdeklődő- német tenyésztőket.

1967-ben fésűs fiatalokat küldött a Németországban élő Szekán Mihálynak, aki az ottani kiállításokon népszerűsítette a fésűsöket és Kiskunfélegyházát, az alföldi kisvárost.

A félegyházi fésűsök Európa szerteismert tenyésztőjét igaz, hogy csak nevéről, de már kezdő galambászként ismertem. Ugyanis galambpiacon, ha túl akartak adni galambcsíszárok tenyésztésre alkalmatlan fésűsön, akkor az esetek többségében azt mondták, hogy Barta class=GramE>Gábor vagy pedig egy másik neves tenyésztő állományából származik. A mit sem sejtő, a fajtával éppen csak ismerkedő, kezdő galambász, ha meghallotta, hogy híres galambásznál kelt az eladásra kínált jószág, akkor örömest perkálta le az árát. Csak hetek elmúltával jött rá, hogy tenyésztésre, alkalmatlan fésűsre tett szert.

Személyesen csak 1971-ben ismerhettem meg. Nyáron az egyik vasárnap a déli órákban neves galambászokkal látogatott meg. Jöttek megnézni a kék szíveseimet, melyek híre hozzájuk is eljutott. Feltűnt Gabi bácsi barátságos modora. Nem volt lekezelő. Elismerően beszélt galambjaimról és távozóban mondta, hogy ha Félegyházán járok, akkor keressem fel a Jókai utcában.

Augusztus vége vagy szeptember eleje lehetett, amikor becsöngettem házának kapucsengőjén. Kis idő elteltével ajtót nyitott majd betessékelt a ház udvarára a galambház elé. Egy-egy sámlira ültünk le közel a volierhez az árnyékban.

Az udvaron szebbnél-szebb fésűs fiatal napfürdőzve készült az őszi tollváltásra. Csaknem hibátlan rajzú volt valamennyi. Ugyanis az egyik nagyfejű sárga szíves süldő hódja után éktelenkedett néhány szál sárga színű toll a fésűje közelében. Az ilyen rajzhibát akkor is és napjainkban is utánpontnak neveztük, illetve nevezzük. Az utánpontos sárga kora tavasszal bújhatott ki a tojásból, mert fejének tollazata szinte teljesen kicserélődött. Mondtam a vendéglátómnak, hogy a rajzhibás sárgát megveszem, ha eladja. Nem eladó, ez megmarad magnak, mert az utánpontot nem számítva tökéletes, mondta a gazda. Annak a tojónak a fia, amelyiknek a szívrajzában van néhány fehér színű toll és rövid a baloldala. A fiatalnak az utánponton kívül más rajzhibája nincs. Azt a néhány szál sárga tollat pedig ki lehet ollóval nyírni, mondta az idős mester. Közben eleséget szórt a volierbe egy nagyméretű konzerves dobozból, majd amikor a sárga is bement szedegetni Gábor bácsi meg fogta és galambbal a kezében visszaült a sámlijára, majd nyújtotta, hogy fogjam meg, és kezembe véve vegyem szemügyre.

Amikor megfogtam a sárgát csak akkor érzékeltem csak igazán, hogy milyen rövid testű madár. Majdnem kicsúszott a kezemből a széles válla és keskeny dereka miatt. Közelsége teljesen megbabonázott. A gazda visszakérte a fiatalt és rajta szemléltetve mondta el, hogy milyen fajtabélyegeket figyelembe véve kell tenyészteni ezt a fajtát. Majd így folytatta „Koma te még kezdő galambász vagy és hasznát veheted mindannak, amit most elmondok”. És elkezdte sorolni, hogy a fésűs galamb hogyan is nézzen ki. Akkora feje legyen a galambnak, mint a bagónak /bagolynak/ és olyan rövid orra /csőre/, mint a topolyainak galambnak /komáromi bukót nevezte így/. Fésűje tányér alakú és kagyló formájú legyen, az eleje /előkéje/ pedig nagylabda formájú és a begy aljáig terjedjen. Nyaka olyan rövid, hogy úgy látsszék, mintha a galamb vállai közül nőtt volna ki a feje. És olyan rövidek legyenek a lábai, hogy amikor megy a galamb, úgy tűnjék, mintha nem is lábakon járna, hanem görgőkön gurulna. A félegyházi gurulós és nem bödörgős, mint a körösi keringő.

12 pár költő galambja volt. Állománya többségében sárga, vörös és kék szívesekből állott, kiegészülve néhány fekete rajzossal. Kiváló minőségű volt valamennyi fésűse, köztük egy fekete tojó, mely számos kiállításnak volt a champion győztese. Galambász kortársai elmondása szerint is megközelítette a tökéletes, az ideális galambot. Utód viszont nem maradt utána, mert nem lettek fiasak a tojásai. A sárga, vörös és kék szívesei jobbnál jobb utódokat neveltek fel, a feketéitől viszont csak közepes minőségű fiatalokat tudott csak hagyni.

1973. őszén vásároltam Gabi bácsitól egy fekete rajzos tojót, mely akkor kezdett el vedleni. Azt mondta, hogy elveszett a párja, de maradt utána ivadék így eladja. A galamb 3-4 éves lehetett, a lábán nem volt gyűrű. Azt hittem, hogy nála kelt. Rá sem kérdeztem a fekete eredetére, mert örültem, hogy hozzájutottam. Ugyanis volt egy nagy előkés fiatal fekete hímem, s hozzá szántam a tojót.

Kevés, talán csak öt pár galambom volt akkoriban, de naponta hajtottam a kiscsapatot. Köztük az új szerzemény rövid idő alatt tanult meg velük szállni, tél folyamán azonban elveszett. Sajnos máshol, számomra ismeretlen helyen köszöntött rá a tavasz.

Csak későbbi időpontban, Gabi bácsi halála után tudtam meg, hogy a fekete tojó, mely tőlem elveszett, Potyesz galamb volt. Azért adta el, mert az utódok a minősége meg sem közelítette meg az öreg tojó színvonalát.

Halálával, mely váratlan volt, nagy veszteség érte a fésűs galambok tenyésztőinek táborát.

Békés nyugodalmat Gabi bácsi.

 

Katona Imre

Katona Imre kereskedő a Gábor Áron utca elején lakott. Amikor meglátogattam már nem volt galambja. Csöngetésemre a kiskaput nyitotta ki.

Bemutatkoztam és megmondtam, hogy a félegyházi fésűs galambok tenyésztésével kapcsolatos anyaggyűjtés céljából bátorkodtam felkeresni. Kértem legyen segítségemre ebbéli feladatom-, mellyel a fajtaklub bízott meg, megvalósításában.

Nem tudok én magának segíteni, mondta a neves galambász, hiszen évek hosszú sora óta már galambom sincs. Nekem már az is nagy segítség lenne, ha elmondaná, hogy hogyan sikerült a nagykőrösi rövidcsőrű kék szíves hím bekeresztezésével kitenyésztenie Félegyházán annyira áhított, de addig még nem létező fésűs galambot. Honnan tud maga erről? -kérdezte meglepődve. Papp Laci mesélte, hogy vett magától a galambpiacon három sárga hibridet és egy öreg fajtatiszta sárga szíves hímet. Varga class=GramE>Oszkár pedig azt mondta el, hogy látta a kispadláson a kísérleti állományt. Ezek hallatára Katona úr behívott az udvarba és elmesélte az általam hiányosan ismert tenyésztési történetet. style='mso-spacerun:yes'> 

Tudja bennünket félegyházi galambászokat már régóta foglalkoztatott annak gondolata, hogy hogyan kurtíthatnánk le a fésűsök csőrét úgy, hogy egy másik galambfajta bekeresztezésével a legkisebb torzulásokat okozzunk e fajta küllemén. Közülünk többen a komáromi bukó galambot pároztatták félegyházi fésűssel annak reményében, hogy majd nekik sikerül először a csőrt lerövidíteni. A csőrkurtítás sikerrel is járt, de károsan változott az utódok külleme. A komáromi bukó galamb fajtajegyei még ma is felfedezhetők egyes galambokon, holott a hibrid utódokat többszörösen is visszapároztatták fajtatiszta félegyházi fésűsökhöz. Végül Móczár Lajos barátommal elvetettük a gondolatát is, hogy komáromi bukó galambot behozzuk a galambjaink közé.

Ismertem a Nagykőrösön annyira kedvelt rövidcsőrű szíves galambot, és kora tavasziban ott jártamban az egyik galambász ismerősömtől vásároltam egy kék rajzos hímet. Ennek a galambnak a csőr -állása, formája és rövidsége, valamint test nagysága és állása megfelelt azon elképzelésemnek, hogy egy jó sárga szíves tojóval költetve majdan továbbtenyésztésre alkalmas utódokat hagyok. A rövidcsőrű hímet és a sárga fésűs tojót felcsuktam a kispadlásra, ahol zavartalanul költötték a sima fejű és kezdetleges fésűjű utódokat.

A sima fejű utódok csőre rövid és vastag, míg a fésűsöké szinte azonos méretű volt a tojó csőrével. A fiatalok feje sarkosabb és rövidebb lett, test nagyságuk az öreg galambokéval volt azonos.

Úgy a nyár vége felé felneveltek egy sárgás fakó fiatalt, melynek kékes színű farok tollai voltak, és tojó galamb létére a sárga tojó küllemét örökölte. Fején némi sarkosság volt felfedezhető, de a fejtetője enyhén ívelődött. A csőre viszont olyan rövid és vastag volt, hogy már durvának is tűnt, de megfelelően csatlakozott a széles és domború homlokához. Nyaka és a lábai hossza nem haladta túl a kívánatos mértéket, és rajza is elfogadható volt a rövid előke ellenére. Ezt a tojó galambot tavasszal elpároztattam egy nagy elejes és nagy fésűjű sárga szíves hímmel, mely fajtatiszta félegyházi keringő volt. Így méltán reméltem, hogy e két galamb utódai között akad majd megközelítőleg fajtatiszta egyed is, az elképzelt rövid csőrrel.

Ez a költő páros keltett ugyan kurta csőrű fiatalokat is, de a fésűjűk formája és tűzése nem volt az igazi. Testük nagysága megegyezett az apaállat testével, az állásuk pedig az öreg galambok állásával volt azonos.

A második költési idény kezdetén viszont kelt két fiatal, melyek az öreg hím küllemét örökölték. Hatalmas fejüket fehéren bélelt körfésű díszítette. Csőrük rövidsége, formája és állása kielégítette a legmerészebb elvárásokat is. Előkéjük megközelítőleg a begyük aljáig húzódott. A tojó sárga a hím pedig palaszürke színű volt. A következő fészekaljból kirepült hím fiatal az előző tojóra hasonlított. Csőre rövidebbnek tűnt a palaszínű hím csőrétől is. A sárga és a palaszínű hímet megtartottam, az öreg párost, a sárga tojót és egy korábbi kelésű hímet a galambpiacon Papp Lacinak eladtam.

Tavasszal a sárga szíves hímet egy fajtatiszta, nagy fésűjű tojóval, a palaszürke színű class=GramE>hímet pedig a legszebb kék szíves tojóval pároztattam el. A sárga szíves költő pár több kiváló fiatalt nevelt fel. Volt köztük néhány példány, melyeknek sárga színű tollazata már fémes csillogású volt, de a szélső kormánytolluk külső zászlóinak világos szürke színe kék szíves ősre utalt. Ugyanakkor igazi félegyházi karakterű fésűsök voltak kurta csőrrel.

A palaszürke színű szíves hím és a kék szíves tojó utódainak a többsége volt kék színű. De a kék színárnyalata egyedenként változott. Akadt köztük kékbe hajló palaszürke színűtől a sötét kék színűig minden változat. Egy nagyon világos kék pontos hím fiatal, melynek kivételesen nagy feje és rövid csőre volt, Vakujához került, és sok szép utódot adott gazdájának. Fészektestvérét, a tojót Papp Laci vitte el igen jópénzért.

A nagykőrösi simafejű, rövid csőrű kék szíves e fajtába - történt bekeresztezése csőrkurtítás szempontjából sikeresebb volt, mint a komáromi bukóval való kísérletezés, mert csak kismértékű torzulást okozott. A kiválasztott utódok fajtatiszta fésűsökkel való visszapároztatása a harmadik negyedik generációnál már hellyel-közzel eltüntette a simafejű bekeresztezése által okozott eltéréseket.

A 90-es év elején levélben kértem Katona urat, hogy a számára kedvező időpontban meglátogathassam. Az elsőző beszélgetést szerettem volna folytatni az idős galambásszal. Mellékeltem egy felbélyegzett és megcímzett borítékot is, de válasz nem kaptam tőle. Csak egy későbbi időpontban jutott tudomásomra, hogy Szeged városába költözött.

 

Papp László

Nem hiszem, hogy nélküle megtartottak volna Félegyházán galambpiacot. Körösi úti tanyáján lakott. A 70-es évek elején költözött a városszélén a Zsinór utcában épített családi házába.

A tanyán megszámlálhatatlan galambja volt. A rajzos és egyszínű fésűs galambokon kívül tartott félegyházi simafejűt, szolnoki keringőt, budapesti - bíbic és tükrös keringőt és magyar szarkát. Amikor felhajtotta galambjait a szállófalka szinte eltakarta az eget.

Úgy az ötvenes évek közepén egy késői október vasárnap reggelén is, mint az lenni szokott, bebicikliztem a galambpiacra, kezdte mondókáját Laci bátyám. Még indulás előtt néhány selejtes és fogott galambot tettem a galambvivő zsákomba, lehetett vagy tíz darab. Kora reggel kellett indulnom, hogy időben a piacra érve túladhassak a zsák tartalmán.

Pedálozás közben alaposan kihűlt a gúnyám, így az úton betértem a közbe eső kocsmába egy fél kevertre. Amikor a piacra érkeztem már javában tartott a galambkereskedelem. A megszokott helyemen egy akácfa mellett telepedtem meg, ugyanis most is mellé támasztottam a kétkerekűt és kinyitottam a zsák száját, hogy láthassák a vevők a portékákat.

Többen is megnézték a galambokat, de vételi szándéka egyikőjüknek sem volt. Meg sem kérdezték a galambok árát. Már oda sem figyeltem a galamb ócsárol beszédükre, amikor egy ismeretlen fiatalember kérdezte, hogy az ára ezeknek a begóknak? 150 forint, ha az összest elviszi, válaszoltam foghegyről, mert nem látszott komoly vevőnek. Csak akkor vettem komolyra a vételi szándékát, amikor egy százast és egy tízest meglobogtatva a következőket mondta, adok az összes galambért 110 forintot, ha megmondja, hogy hol szálltak. Nálam a tanyán szálltak válaszoltam a kérdésére. Hajtok esetenként 120 darabot is. Végül 115 forintért megvette a zsák tartalmát.

Alighogy eltettem a galambokért kapott pénzt a kislajbim belső zsebébe megjelent mellettem Katona Imre kezében egy kopottas táskával. Nyomban körülvették a kufárok kíváncsiak voltak a táska tartalmára köztük én is. Alighogy kinyitotta a táskát én kukkantottam bele először és megpillantottam benne egy nagyon rövid csőrű fiatal sárga szívest. Ilyen rövid csőrű fésűs galambot még nem láttam, amióta kétágú vagyok, és nyomban kivettem a táskából nehogy megelőzzön valaki. Akkor láttam, hogy tojó galambot tartok a kezemben. Mondtam is magamban, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is megveszem ezt a sárgát. Kérték többen is, hogy adjam nekik oda, mert szeretnék kézből megnézni a tojót, de én nem voltam hajlandó átadni senki ember fiának.

Te Imre 60 forintot adok ezért a fiatalért, mondtam a gazdának. Annyi pénzért nem eladó a galamb, volt a rövid válasz. Akkor hát mennyit kérsz ezért a színtelen sárgáért? Neked Laci 100 forint az ára egy fillérrel se kevesebb, de ha megveszed a másik három galambot is, akkor 160 forintért megkapod a négy galambot. Akkor vettem csak jobban szemügyre a táskában maradt galambokat. A táska alján lapult egy eléggé öreg sárga szíves hím-, igazi félegyházi galamb és egy sárgás fakó tojó, valamint egy fiatal ugyancsak sárga szíves hím. Csak az öreg hímnek volt igazán telt sárga színe. A fiatalokon- a kezemben lévőn is látszott, hogy nem tisztavérű fésűs galambok.

A galambot még mindig a kezemben tartva próbáltam lealkudni a vételárból. Úgy gondoltam, hogy enged a 160 forintból, ha megveszem a négy galambot. Elsőre 120 forintot ajánlottam a táska tartalmáért, de kevésnek találta az összeget. Majd némi gondolkodás után közölte velem, hogy a galambok végső ára 150 forit, de csak azért, mert régi ismerősök vagyunk. Egy pillanatig sem gondolkodhattam az árajánlaton, mert bankóinak lobogtatásával az egyik érdeklődő jelezte, hogy vevő a sárgákra. Elkeltek a galambok mondtam, és Imrének átadtam a 150 forintot.

Az új szerzeményeket átraktam az imént ürült zsákba és már kötöttem volna be a zsákszáját, amikor mellettem megszólalt egy ismerős hang. Laci azért a fiatal sárga tojóért, amelyiket először a zsákba tettél, adok neked 150 forintot, annyit, mint amennyit te fizettél az összes galambért. Móczár Lajos volt az ajánlattevő. Lajoskám az a tojó semennyi pénzért sem eladó. A másik hármat megveheted azokra nincs szükségem, Lajosnak sem volt. A zsákot rákötöttem a bicikli csomagtartójára és elköszöntem az ismerősöktől és indultam a tanyára.

Utam oda vezetett, ahol reggel felhajtottam a lélekmelengető kevertet. Most a kocsmában azok az ismerős galambászok köszöntöttek, kik korábban hagyták ott a piacot-, és elborozgatva folytatták a piacon megkezdett ügyes-bajos megbeszélni való dolgaikat. Társultam hozzájuk és késő délutánig maradtam közöttük. Mikorra a tanyára kiértem már csaknem besötétedett. A sárgákat beraktam egy üres ládába, s mint aki jó boltot kötött jóízűen megvacsoráztam majd nyugovóra tértem.

Másnap reggel a hozott galambok szárnyainak vezértollait vékonycérnával megkötöttem, hogy ne tudjanak repülni és beengedtem őket a fésűsök közé. Naponta többször is ránéztem a jövevényekre és tekintetem mindig a rövidcsőrű sárgán akadt meg, melynek kedvéért a másik hármat is elhoztam. Így ment ez nap, mint nap egészen pénteki napig. Pénteken amint megebédeltem kimentem a galambok közé és eleséget szórtam nekik, hogy gyönyörködhessek kedvenceimben. Jó volt látni a kivedlett példányokat, ahogyan felkapkodták az apró magvakat.

Egyszerre csak veszettül ugatni kezdtek a kutyák. Úgy tűnt, mintha ismeretlen látogató közelített volna a tanya felé, de nem így történt. Ugyanis a kutyáim vehemens ugatása átcsapott baráti csaholásba és farkukat csóválva rohantak a hívatlan látogató irányába. Akkor még nem láttam a jövevényt, mert a szalmaboglya eltakarta.

Ahogyan a kutyáimat nevükről szólogatta, a hagjáról a régen látott barátra, Dódára ismertem. Amint kiszabadult az őt köszöntő ebek gyűrűjéből máris fülígérő szájjal közelített felém. Kezetrázva köszöntöttük egymást, majd elsorolta, hogy lázas betegként napokig jártányi ereje sem volt, így a galambpiacra sem bírt kimenni. Most kezd csak lábadozni betegségéből és első útja idevezetett a tanyára, hogy megmutassa magát.

Bizony, én se tudtam eltalálni bújdoklásod okát, de látom az ábrázatodon, hogy még most sem vagy egészséges. Beszélgetés közben akaratlanul is a galambok közt találtuk magunkat. Szórtam még némi eleséget a jószágoknak, hogy a vendég is szemügyre vehesse az állományt.

Szó nélkül szemlélődött egy ideig a füstös képű, majd megszólalt. Barátom igazán jól mutatnak a galambjaid. Csaknem túl vannak a tollváltáson. Nem panaszkodhatok, mert úgy tűnik, elhullás nélkül esnek át a nagyvedlésen válaszoltam. Mire Dóda, az a kötött szárnyú, világos sárga szíves hím de jól mutat a rövid csőrével. Nem hím az, Jóska, hanem tojó. Vasárnap vettem Katona Imrétől a piacon azzal a hárommal, melyeknek kötött a szárnyuk, mint ennek. Nagyon rövid orra van fésűs létére, ilyet még sosem láttam. Én sem, mondta Dóda.

Te Lacikám még a nyáron vettem Barta Gábortól egy rövid csőrű sárga szíves fiatal hímet, de jó lenne párjának. Add el nekem ezt a galambot. Nagy szükségem lenne rá, segíts rajtam barátom. Én is sokszor adtam már neked galambot, ha szükséged volt rá. Így Dóda. Igaz, ami igaz Jóskától, ha kértem a múltban olyan galambot, melyre szükségem volt habozás nélkül ideadta.

Te Jóska tényleg neked kell ez a tojó? Nekem hát, becsaptalak valaha is téged Laci. Eddig még nem válaszoltam. És ha gondolod barátom, akkor eladom, de csak neked. És ha nem lesz szükséged a madárra, akkor nekem hozod vissza. Úgy lesz, hiszen barátok lennénk, vagy mifene. És mennyiért lehet az enyém ez a kistojó Lacikám, hány magyar forintért szabadulsz meg tőle? Százhatvan forint az ára még neked is Jóska, válaszoltam a kérdésére. Az nagyon sok pénz érte, de 150 forintot talán össze tudok kaparni, s már forgatta is ki a zsebeit. Na jól van komám, ha összejön az összeg, akkor viheted, tiéd a madár.

A zsebeiben talált aprópénzt a kalapjába gyűjtötte. Volt abban néhány zöldhasú tízes mellett több öt és számtalan két és egy forintos, de még ötven filléres is. Amikor kiürültek zsebei nagy gonddal számolta össze a galambra valót. Nemenként szortírozta a forintokat, majd mikor végzett a művelettel bazsalyogva mondta igaz, hogy szűken, de meg van a 150 forint, és megfoghatod Laci a sárga tojót.

Egy maréknyi köles kiszórása után rögvest megfogtam a galambot, majd egy kopottas csuhészatyorba tettem és közösen bedrótoztuk a nyílását. Közbe örömében kacarászva mondta, hogy nem számított galambvásárlásra, ezért nincs nála galambszállító alkalmatosság. Beszélgettünk még néhány percig, majd hirtelen elköszönt. Mennie kell, mert van a városban még egy sürgős intéznivalója. A szatyrot biciklijének kormányára akasztotta és elkarikázott a város irányába.

Sajnáltam a galambot, melyet Dóda elvitt, de neki nem mondhattam azt, hogy nem adom el. A másik három galamb, melyekkel együtt vettem így nem kerültek pénzembe. Majd hagyok magamnak tavasszal az öreg pártól egy hasonló fiatalt, mint amilyen a rövid csőrű volt. És a testvére is itt maradt, tavasszal elpároztatom a nagy fésűjű vörös szíves tojóval. Talán csak költenek kurta csőrű fiatalt, nyugtatgattam magam.

De hiába is reménykedtem, mert az öregtojó hamarosan elpusztult, még fiát sem sikerült hagynom. Az öreg sárga szíves hím se költött elfogadható utódot hiába pároztattam el a legjobb minőségű sárga tojóval, mert a következő tavaszt nem érte meg. A fiatal sárga hímet több tojóval is költettem, de továbbtenyésztésre alkalmas utód nem maradt utána, így eladásra került.

A következő év tavaszának végén, egy vasárnapon a piac után meglátogattam Móczár Lajost. Volt már két éve is hogy nála jártam és láttam a galambjait. Miközben a galambjait nézegettük az egyik fészekből előjött egy gyönyörű, nagy elejes, nagy fésűjű ugyanakkor igen rövid csőrű sárga szíves hím, lehetett vagy kétéves. Igazi tipikus félegyházi fésűs galamb hatalmas fejjel. Majd utána megjelent a párja is egy világos sárga színű sárga hátas tojó. Meglepődve ismertem rá a Dódának eladott Katona féle tojóra.

Te Lajos, hogyan került hozzád ez a kis tojó, amelyik most jött elő a fészekből kérdeztem a gazdától, amint szóhoz bírtam jutni a meglepetésemből. Dódának azzal a kikötéssel adtam el, hogy ha nem lesz rá szüksége, akkor visszahozza. Lacikám ez a galamb egy percet sem töltött Jóska galambházában, mert amikor tőled elhozta azonnal idejött hozzám.

Én adtam neki a napokban 150 forintot, hogy vegye meg tőled a tojót, emlékezz csak rá, annakidején ennyiért akartam megvenni tőled a galambpiacon, de nem adtad el. Csak péntekig kellett várnom, és enyém lett a madár. Már a második költési szezonban költ nálam azzal a hímmel.

Hát jól rászedett a csoze, csak ennyit jelentett neki a barátság. Majd adok én az áruló pofájára, ha találkozok vele. Ahogy elvitte a galambot már sejtettem, hogy turpisság van a dologban, mert amíg beszélgettünk kerülte a tekintetemet. Mond Lajoskám, mivel szedted rá a füstös képűt, hogy engem így becsapjon? Hát egy szép vörös szíves fiatal hím igencsak megtetszett neki és el is vitte, amikor a sárgát idehozta, válaszolta a gazda.

Képzeld csak jókomám ez a kópé a zsebeit kiforgatva, szinte forintosokból kaparta össze a százötven forintot. Én meg egy csuhészatyorba tettem a galambot, mert nem volt nála olyan alkalmatosság, amibe elvigye. Alapos munkát végzett azt meg kell hagynom, mondtam kissé bosszúsan. Ez volt az a szatyor? Kérdezte Lajos, és a sarokból előhúzta az elnyűtt csuhészatyrot. Ez hát az ördög vitte volna el Dódával azzal a pernehajderrel együtt.

Mit szólsz Laci a sárga hímhez, mellyel párba van a kis csőrű tojó? Ismerd el, hogy ilyen kiváló hímet te sem találtál volna ehhez a sárgához.

Elég az eléghez Lajosnak igaza volt, mert a hím galambhoz hasonló minőségű madár másnak nem volt a városban. Akkor értettem csak meg, hogy Lajos miért kínált a galamb értékénél többszörös vételárat a kurta csőrű tojóért, mely tökéletes formájú volt, ugyanakkor látszott a küllemén, hogy nem tiszta vérű fésűs galamb.

Dódával többször is találkoztam a galamb vétel után, de a sárga tojóról nem beszéltünk. Miután Lajoshoz elmentem és tudomást szereztem a turpisságról Jóska barátomat, mintha a föl nyelte volna el, úgy eltűnt. Biztos Lajos tudatta vele, hogy nála jártam és tudomást szereztem arról, hogy becsapott.

Úgy nyár közepe táján összefutottunk a galambpiacon. Akkorra már nem is haragudtam rá, feledésbe is merült az eset. Mintha misem történt volna évekkel azelőtt, együtt indultunk haza a piacról, de a presszónál elakadtunk és poharazgatás közben felidéztük a rövidcsőrű sárga szíves tojó tulajdonlásának esetét és jókat derültünk az eseten.

Te Imre, biztosan hallottál már a cigányféle kék szívesekről. A champion győztes kék bakom abból a vérvonalból származott. A Bida /cigány/ kéményseprőtől került hozzám egy fiatal kék hím a hatvanas évek elején, és Katona Imrétől hoztam hozzá egy kék szíves tojót. Mindkét galamb rajzhibás volt. A hímnek cirmos hódja és nyitott mell rajza volt. A nagylabda eleje begyének aljáig húzódott. Pontos volt a feje a tojónak, nem hódas és jelzett a csőre. Hatalmas fejük és igen mély testállásuk volt. Kelt tőlük egy hibátlan rajzú bak fiók, melyben csak az irigység talált hibát. Fészek testvére Solymosi Jóskához került. A hibátlan hímet megtartottam. Több kiállításon is champion győztes volt.

Volt akkoriban két vörös szíves bakom is, melyek minősége vetekedett a kék bak minőségével. Azok is voltak győztesek egy - egy kiállításon. Azóta sem voltak olyan szép galambjaim, mint az a három bak. Fényképeiket még mostanában is nézegetem.

Laci bácsi sok galambász történetet mesélt a múltból, melyek inkább a galambászhuncutságok címszó alá kívánkoznak, mint e sorok közé.

Utoljára akkor találkoztunk, amikor Tábi Lacival közösen /Alpáron/ nálam voltak. Haláláról akkor értesültem, mikor már eltemették. Békés nyugodalmat Laci bácsi.

 

Móczár Lajos

A kiskunfélegyházi keringő galambok legsikeresebb és legismertebb tenyésztője Félegyházán Móczár Lajos volt. Rosszallását hangoztatva bírálta azon galambászokat, akik meggondolatlanul komáromi bukó /topolyai/ galambokat keresztezték a helyi fésűsökkel a fajta csőrének rövidítése céljából. A komáromi bukót nem tudni, hogy mi okból topolyainak mondták a félegyházi galambászok.

A komáromi bekeresztezése alaposan visszavetette a félegyházi fésűsök minőségét, mert lényegesen megváltozott, torzult a küllemük. Szerencse, hogy e fajtának voltak olyan tenyésztői is, mint Móczár Lajos és barátai Barta Gábor és Katona Imre, kikkel egyetértve mellőzte a fajta komáromi bukóval való keresztezését. Így megőrizte a fajtára jellemző küllemi jegyeket és galambjai fajtatisztaságát.

Tenyészetét 8-10 pár költő galamb alkotta. Kedvencei sárga és vörös szívesek voltak, de tartott egy-egy pár kiváló minőségű kék és fekete szívest is. Galambjait a nagy fej, az átlagosnál rövidebb csőr, közepesnél kisebb testnagyság, rövid nyak és láb, dústollazatú, középnagyságú körfésű jellemezte.

Szigorúan az előre kitűzött tenyésztési célok megvalósítását figyelembe véve szelektálta a fiatal galambokat. Ha vérfrissítés céljából szükségét látta, hogy idegen tenyészetből egy-egy egyedet építsen be állományába, még mielőtt megvásárolta alaposan megismerte annak származását. Olyan galamb nem maradhatott galambházában, melynek minősége nem ütötte meg a kívánt színvonalat.

Egy alkalommal Gál Sanyit elhívta magával galambszerző útjára. Elmentek egy jó nevű galambászhoz és megvett az állományából egy kék szíves hímet, mely a legjobban tetszett neki. Sanyi ott volt akkor is, amikor otthon, Lajos bácsi az új szerzeményt a galambokhoz engedte. „Kistollas - így szólította Sanyit - rossz üzletet kötöttem, mikor megvettem ezt a galambot, mondta kedvetlenül. Te is látod, amit én. Ez a kék szíves nem való a galambjaim közé és kevés kukoricát fog itt elpusztítani.” Nyomban meg is fogta a riadt galambot és betette egy elkülönítő ketrecbe. Lajos bácsi már hazafelé jövet is mondogatta, elhamarkodtam a galambvételt, nem kellett volna elhoznom bármilyen jól mutatott az ottani állományban.

Csak Lajos bácsi galambjai között látván az új szerzeményt tűnt fel nekem is, hogy magasabb állású és valamivel nagyobb a Móczár galamboknál. Hiába volt nagy feje, rövid csőre és körfésűje, valamint tökéletes rajza és színe, a mester kiábrándult belőle.

Igaz, hogy Móczár Lajos, Barta Gábor és Katona Imre a galambászat terén barátok voltak, de nem tudtak Katona Imre azon munkálkodásáról, amit a fésűs galamb csőrének kurtítása céljából eredményesen folytatott. Móczár Lajos is csak akkor szerzett róla tudomást, amikor Katona Imrétől Papp Laci a galambpiacon megvásárolta a hibrideket.

Az öreg kiváló minőségű sárga szíves tojó, melyet az első párzós kitűnő fiatal sárga hímmel próbált költetni ritkásan tojt és akkor is csak egy tojást, melyek közül egy sem lett fias. Arra gondolt Lajos bácsi, hogy az egyik vasárnapon kimegy a galambpiacra és szétnéz a galambok közt, hátha talál kedvére való sárga szíves tojót. Tavaszig megfelelő tojót kell felhajtania, mert a szép fiatal sárga szíves hím nem maradhat pár nélkül.

Kora reggel felébredt az idős galambász és fiatalembert megszégyenítő frissességgel hagyta el az ágyát. Megetette állatait és elfogyasztotta reggelijét majd átöltözött utcai ruhájába és elindult a galambpiac felé.

A piac közvetlen közelében összetalálkozott az egyik kedves ismerősével, kivel a kora tavasz óta nem beszéltek. Míg beszélgettek, tekintetével a galambpiacot pásztázta. Felismerte Katona Imrét, akit több galambász köztük Papp Laci is közrefogott. Vajon mi lehet abban a táskában, mit Imre tart a kezében és többen bele tekintenek. Szeretett volna már odamenni a galambászok közé, de az ismerősét csak nem hagyhatja faképnél.

Miután elköszönt ismerősétől sietős léptekkel közeledett a galambászokhoz. Éppen akkor ért barátja mellé, amikor Papp Laci zsákjába tett egy rövid orrú sárga szívest és még vagy három másikat. Katona Imre eltette a galambokért kapott pénzt, majd váltott néhány szót Lajos barátjával és hóna alácsapott üres táskával elindult a Szegedi út irányába.

Móczár Lajos odaszólt Papp Lacinak, azért a rövidcsőrű sárgáért adok neked annyi pénzt, mint amennyit a négy galambért fizettél Imrének. Lajoskám ez a galamb nem eladó válaszolta az új tulajdonos és már el is köszöntek egymástól, és ki -ki ment a maga útjára.

Móczár Lajos néhány percig elbeszélgetett az egyik galambásszal majd azt követően útnak indult hazafelé. Amíg haza nem ért képzeletében több ízben is megjelent a rövid csőrű sárga szíves tojó. Bosszankodott, hogy ha rövidebb ideig társalog, akkor most ő vinné haza azt a fiatal sárgát. Miért is nem szólt Imre barátom, amikor legutóbb találkoztunk, hogy ad el sárga szíves tojót. Vajon honnan volt neki olyan rövid csőrű galambja? Na majd a végére járok a dolognak. Ezek a gondolatok - kísértették naponta több alkalommal is, a galambok class=GramE>etetésekor pedig felerősödve törtek elő. Így ment ez a hét közepe tájékáig, vagyis szerdáig. Ugyanis azon a napon jelent meg náluk Dóda, alias Kállai Jóska, aki régebben nap, mint nap megjelent az udvarban, de van annak már több is, mint egy hónapja, hogy utoljára látták.

Szép jó napot Lajos bátyám köszöntötte a házigazdát, amint átlépte a kisajtó küszöbét. Neked is válaszolta Lajos bácsi. Mi szél hozott ide hozzánk? Úgy véltem már ide se találsz, olyan régen jártál minálunk. Látom a nyúzott képeden, hogy történt veled valami. Talán csak nem voltál dögrováson? Igaz csalánba nem üt a menykő. Dehogynem Lajos bátyám mondta szomorkásan Dóda. Sokáig betegen feküdtem otthon. Sehogyan sem akart a lázam lemenni, már azt hittem, hogy elpatkolok. Még a hét végén is feküdtem, mert lázam volt. Csak a tegnapi naptól érzem valamivel jobban magamat. Most az OTI-ban jártam orvosi vizsgálaton és onnét jövet vagyok itt.

Szépek a galambjai Lajos bátyám. Úgy látom, hogy sikeresen esnek át a nagyvedlésen. De szép nagy eleje van annak a vörös szíves fiatalnak, amelyiknek rózsás a háta és ott hajt egy tojót. Jó lenne nekem az a vörös bak, mennyiért adja nekem? Jó lenne a nagy elejes öreg vörös tojóhoz. Maga úgy sem hagyja meg, mert hibás a szívrajza. Ezek hallatán arra gondolt a gazda, hogy Dóda meg tudja szerezni Papp Lacitól a sárga tojót, hiszen testi-lelki barátok.

Jóska neked adom a vörös hímet, ha Papp Lacitól elhozod azt a kurta csőrű sárga szíves tojót, melyet vasárnap vett a piacon Katona Imrétől. Itt van 150 forint ennyiért neked biztos, hogy eladja. A nevem ne hogy megemlítsd, mert akkor dugába dől a tervem. Bízhat bennem Lajos bátyám, megszerzem a tojót, ha addig élek is, és eltette a százast és az öt darab zöldhasú tízforintost.

Lajos bácsi szentül hitte, hogy Jóska elhozza a galambot. Ugyanis nem ez volt az első eset, hogy neki nem adták el azt a galambot, melyet kinézett magának. Volt rá eset, hogy Dóda kevesebb pénzért vásárolta meg a madarat, mint amennyit ő kínált érte.

Lajos bátyám, ha megszerzem Lacitól a galambot, valóban nekem adja a vöröst? Kérdezte hitetlenkedve Dóda. Jóska tudhatnád, hogy nem ígérgetek a vakvilágba. Sok fiatalt kaptál már tőlem, ha megszereztél egy-egy galambot a részemre. A barátom biztosan megharagszik rám, ha rájön, hogy becsaptam, de nagy szükségem van arra a hímre. Még a héten nyélbe ütöm a boltot és hozom a tojót.

Remélem, most sem csalódok ebben a minden hájjal megkent Jóska gyerekben. Hétvégéig megtudom, hogy enyém lesz-e a galamb vagy sem. style='mso-spacerun:yes'> 

Pénteken ködös reggelre ébredtek Móczárék és Lajos bácsi, mint mindig galambok etetésével kezdte a napját. Amikor a falióra elütötte a delet, hozzáfogtak az ebéd elfogyasztásához. Amint befejeződött az ebéd Lajos bácsi előkerítette az olvasószemüvegét és kezében a Petőfi Népe aznapi számával a Félegyházi Közlönnyel ledőlt az ágyára olvasgatni. Gondolta elolvassa a városról szóló írásokat és híreket, s közben, ha sikerül huny is egy csöppet. Az éjjel csak forgolódott az ágyában, nem tudott folyamatosan aludni. Olvasott az időjárás jelentésről, melyben említették a front betöréseket is, az álmatlanságának lehetséges okát. Azután szeme a helyi vásárnaptárra siklott és alig olvasott el néhány vásári dátumot, amikor elsötétedett előtte a világ és kiesett kezéből az újság, mert elaludt.

Hamarosan arról álmodott, hogy Dóda elhozta a galambot. A következő álomképben már azt látta, hogy a sárga tojónak gyűrűzhető nagyságú fiai vannak. És már elő is vette a drótkarikára fűzött galambgyűrűket, és már nyúlt a fészek felé a kisgalambért, amikor éktelen dörömbölés szakította meg gyönyörűséges álmát. Nyomban felriadt. Ki az, ki akarja betörni az ajtót? Kérdőre vonva a zajkeltőt.

Én vagyok az Dóda hoztam Lacitól a sárgát, engedjen már be Lajos bátyám. A hír hallatára szinte leugrott ágyáról a gazda, hogy beengedje a jövevényt, aki füléig érő szájjal és hóna alatt egy csuhészatyorral állt az ajtóban. Egyenest a galamb ólhoz vették az irányt.

Vedd már ki a szatyorból azt a szegény kis jószágot mielőtt agyon nyomnád szólt Dódához az idős galambász. És már nyúlt is a szatyor után, hogy láthassa a nem kevés pénzébe került galambot. Közösen bontották ki az elnyűtt szatyor bedrótozott száját. Lajos bácsi izgatottan, ugyanakkor szakszerűen vette ki a szatyor alján lapuló, riadt állatot. Ez az a galamb mondta elégedetten, és mond el Jóska, hogy sikerül a barátodtól ilyen rövid idő alatt megszerezned? Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű lesz megoldani a feladatot, és részletesen elmondta, ahogyan történt.

A mester március elején pároztatta össze az új szerzeményt a már említett, legszebb sárga bakkal. A sárgák csak két szezont költöttek együtt, mert a hím elpusztult. Ez alatt a rövid költési időszak alatt számos rövid csőrű utódot neveltek fel, köztük olyan egyedeket is, melyeknek csak fésű kezdemény díszelgett a fejükön. Egy részük megfelelt ugyan a helyi galambászok e fajtával szemben támasztott elvárásainak, de a tenyésztő csak azt a hímet és tojót tartotta meg, melyek fajtatiszta fésűsökkel párosítva az átlagostól rövidebb csőrű, ugyanakkor tisztavérű utódokat költöttek.

Hozzám került Kotrótól egy fiatal vörös szíves hím, Solymosi Jóskától pedig egy vörös szíves öreg tojó, melyek Móczár Lajos bácsinál bújtak ki a tojásból. A hím fésűje szegfűs, az előkéje pedig begyének kezdetéig terjedt és cakkos is volt. A tojónak nagy előkéje és hibátlan rajza volt. Hatalmas fejjel és rövid vastag csőrrel voltak megáldva. A rendkívül széles homlokuk meredeken ívelődött. Egy fiatalt sikerült csak velük költetni, mert a tojó nem tojt több tojást.

A kiskunfélegyházi keringő galambok tenyésztője 1972. október 18-án hagyta itt az árnyékvilágot. Galambháza halála után több évig is megrogyva őrizte nagy tudású galambász emlékét. Békés nyugodalmat Lajos bácsi.

 

Vakuja Ferenc

Úgy emlékszem 1990. év őszén eljött hozzám Alpárra /Tiszaalpár/ galambászni Tábi Laci és Papp Laci. Megnézték galambjaimat, majd elbeszélgettünk a fésűsök tenyésztéséről. Szóba kerültek a régi, neves galambászok és galambásztörténeteik. Elmondták azt is, hogy a nevezetes „cigány vérvonalú” kék szíveseket ki tenyésztette ki, és kiről is nevezték el.

A cigányféle kék szíveseknek nagyobb és sarkosabb volt a fejük, mint a többi fésűs feje. Ugyanakkor a fejhosszúsága csak alig haladta meg szélességét és a fejtető csaknem lapos volt.

Ezt a vérvonalat Vakuja Ferenc /disznókupecként ismerték/ tenyésztette ki az ötvenes évek másodi felében. Szögletes fejű, egyensúly zavaros kék rajzos tojót pároztatott el egy nagyfejű kék szíves hímmel. A tojó úgy, mint az egészséges galambok rendes ciklusokban letojta tojásait, de azok rendszerint fiatlanok maradtak. Így volt ez a nyár végéig, ugyanis akkor mindkét tojás bekötött, fias lett. A fias tojásokat alátette a legjobban nevelő galamb pár alá, melyek rendesen fel is nevelték a kikelt fiókákat.

A fiatalok karácsony tájára túl jutottak a tollváltáson. Egészségesek voltak egyikőjük sem volt beteg nem szenvedtek egyensúlyzavarban, mint az anyagalamb. Hatalmas feje volt mindkét fiatalnak, az egyik a tojót a másik pedig a hímet formázta, de hím volt mind a kettő. A kisebb testű, a tojóra hasonlító sarkosabb fej formájú és tarkázott szívrajzú /lepke hátú/volt. Hatalmas hátra dűlő körfésű díszítette markáns fejét, ugyanakkor a fésű hátsó, úgynevezett borító tollazatának nagy része és farok támasztó tollai voltak fehér színűek. A homlok folt, vagyis a hód hosszabb volt a kelleténél ugyanis meghaladta a fejhosszúságát, tele fejűnek mondták. E hímet és egy tojót, melyet egy másik kék páros keltett, tavasszal megvette a Keresztesi kádár mester, akinek a galambházában több kiváló utódot neveltek fel.

A helyi galambtenyésztők egyesülete a megalakulását követő években, a Keresztesi házában tartotta a gyűléseit. Egy őszi vasárnapon a gyűlés után megnéztük a gazda galambjait, miközben borozgattunk és dicsértük az igen szép kékjeit. Egy pár öreg volt és az évi szaporulata. Kecses kis jószágok voltak, hatalmas gölődin formájú fejjel.

Bida Jóska a cigány származású kéményseprő mondta is a kádármesternek, hogy szívesen megvásárolná az öregeket, vevő rájuk. Mennyiért adná el azt a kék szíves párt Keresztesi úr? Nem eladó a két galamb, volt a rövid válasz. De Bida nem tágított tovább ostromolta vételi szándékával a házigazdát. Keresztesi végül ráunt a füstös képű kérlelésére és így szólt: eladom az öreg kék szíveseket, ennyi az áruk, és akkora összeget mondott a kérőnek, hogy annyiért az összes galambját is odaadhatta volna. Keresztesi azt hitte, hogy az igen magas eladási ár hallatára Bida majd eláll a szándékától, de nem úgy történt. A kéményseprő benyúlt kabátjának belsőzsebébe és kihúzott onnét egy köteg százforintost, majd bazsalyogva leszámolta a galambok árát. A sikeres üzletkötést áldomásivás követte. Végül Bida Jóska és a házigazda örömükben és az elfogyasztott ital hatására még a vizesárokban is hemperegtek.

A kék szíves költőpáros Bida galambházában is több kiváló minőségű utódot nevelt fel. Közülük egy jelzett csőrű kék szíves tojó került Tóth Gyurka bácsihoz, akinél egy Énok féle kék szíves pontos hímmel jobbnál-jobb utódot költött.

Ezeket, a kékeket már úgy nevezték, hogy a cigány féle kékek utódai. Holott az öreg kékeket Vakuja Feri bácsi tenyésztette ki, de annak története már feledésbe merült.

 

Tábi László

Laci is elkísérte Barta Gábort, hogy megnézzék a kék szíveseimet, és személyesen akkor ismerkedtünk meg. És hamarosan meglátogattam Félegyházán a Petőfi Sándor utca 61. sz. ház udvarán.

Sárga és vörös szívesek neves tenyésztője volt már akkor. Az udvari galambházban a csodálatos sárga és vörös rajzos fésűsök mellett volt néhány fekete és kék színű madár is kiváló minőségben. A remek szíves állomány a tenyésztő szakértelmét tükrözte.

A Petőfi Sándor utca 67. sz. alatti ház egyik lakásába a 80-as évek közepe táján költözött. Galambházat az udvaron, lakásának közelében készítette el. A kisméretű röpdében jobbára sárga és vörös szívesek egy-egy kék és fekete rajzossal kiegészülve díszelegtek. Igaz, hogy ennek az állománynak minősége már elmaradt az előző fésűs állomány minőségétől, de akadt köztük néhány kiváló sárga példány. A fekete, kék és vörös színűek csak közepes színvonalat képviseltek. De a 80-as évek végére állományában már akadt egy-egy kiváló minőségű fekete és vörös szívhátú is.

Kérésemre 1989. novemberében az egykori sárga és vörös szíveseinek kitenyésztési történetét így kezdte el. Úgy a 60-as évek vége felé talán 68-ban, még a tenyésztési szezon közepén eljött hozzám a Fejes szűcsmester és megkért, hogy menjek el a házához és nézzek meg egy sárga szíves hímet, melyet a napokban fogott be. Rögvest el is nyírta a szárnyát, mert a galamb lábán Barta Gábor Gyűrűje díszeleg. Értékes galamb lehet, fűzte még hozzá a szűcsmester. Ez nekem is eszembe jutott a neves gyűrű említésekor. Mondtam a Fejes szűcsnek, hogy hamarosan elmegyek és megnézem azt a fogott galambot.

Másnap a munkahelyről egyenest a szűcs házához mentem galambnézőbe. A házigazdával kisajtóban köszöntöttük egymást. Amint beléptem az udvarra mindjárt megpillantottam a sárga szíves hím galambot, mely kiragyogott a többiek közül, a faltövében tollászkodott. A tovarepülés reményében igazgatta megcsonkított szárnytollait. Ott van a fal mellett szólt a galambász és kezeit összedörzsölve indult a sárga felé, hogy beterelje a galambházba.

A többi fogott galambbal együtt nyírott szárnyát emelgetve, de sietős léptekkel ment a sárga hím a galambház felé. Úgy látszott, mintha görgőkön gurulna pedig lépkedett. Olyan rövidek voltak a lábai, hogy a has tollazata eltakarta a szemeim elől. Kis testű volt a hím rövid nyakkal. Úgy tetszett, mintha a feje a vállai közül nőtt volna ki. Az igen rövid nyakán gölődin formájú hatalmas fej pompázott a mutatós körfésűvel és kurta csőrrel. Nagy gömbeleje volt, mely szinte a begyének aljáig húzódott. Rajzolata szinte tökéletes, a sárga színű tollazata pedig fémes csillogású volt. Megláttam és megszerettem, sok pénzt fizettem érte és magammal vittem.

Rövidesen elmentem Potyesz Lajoshoz és vásároltam egy vörös hátas tojót. Igazi típusos kis galamb volt. Lajos megmutatta, hogy melyik két galamb költötte. A hím galamb rózsás hátú és matt színű vörös, a tojó pedig tökéletes rajzú, ugyanakkor világos sárga volt. Mindkét galamb test nagysága, felépítése és tartása megfelelt a kívánalmaknak. A fiatal tojó az öreg galambok szín és rajzhibái mellett a kiváló testformát is örökölte. Mindezen hibák ellenére úgy láttam, hogy reményteljes párja lesz a sárga hímnek.

Amint hazaértem a tojó galambot és a sárga hímet becsuktam egy üres fészekbe, had ismerkedjenek. Hamarosan összepárosodtak mivel a tojónak még párja sem volt. Mióta megindult párosodni sok galibát okozott Potyesz Lajos galambházában, azért is került eladásra.

Az új költőpár elfoglalta a fészket, majd a tojó rövidesen letojta tojásait. Abban az esztendőben a tollváltásig két fészekalj fiatalt neveltek fel. Az első kelésből az egyik pontos fejű sárga a másik pedig habos elejű vörös rajzos volt. A második fészekaljban sárga szíves fiatalok keltek, melyeket fészekelhagyás után megvásárolták.

Az előző kelésből megmaradt sárga és vörös fiatalok az öreg galambok küllemét formázták, de hím volt mind kettő. Hatalmas fejjel lettek megáldva a fiatal galambok. Csak a színük hagyott némi kívánnivalót maga után, mert matt színűek voltak, ugyanis a színes tollazatuk nem volt fémes csillogású.

Abban az időben még hajtottam a galambjaimat. Nem féltem, hogy elveszik valamelyik galambom. A fiatalon feltört fésűsök gyorsan megtanulták a falkaszállást és néhanapján veszett csak el közülük. Így tettem azzal a két ígéretes fiatallal is, mert a fészkük elhagyását követően a harmadik vagy negyedik héten már repültek néhány kört a falkával, majd pihenni megültek a háztető legmagasabb részén. A falka megülése után a két fiatal követve a többi galambot leszállt az udvarra. Így ment ez nap, mint nap talán három hétig is, mígnem egy szépnapon a fiatalok már nem szálltak le pihenni a háztetőre, hanem együtt repültek a falkával, és csak velük ültek meg, igazi falkaszállóvá váltak. Igaz el-elveszett egy-egy fésűs, de amelyik rendszeresen repült az aktívabban vett részt a fiókák nevelésében.

A pontos sárga hím tavaszi pároztatáskor Lugosi Lacinál kelt világos sárga szíves tojót kapta párjául. A tojó galamb a színét a Katona Imrénél kelt világos sárga tojótól típusát pedig Móczár Lajosnál kelt sárga szíves hímtől örökölte. A tojó galamb fejnagysága vetekedett a hím galambok fejnagyságával. Csőre ideális hosszúságú és állású volt. Nagy gömb eleje, ugyanakkor rövid nyaka és lábai voltak. Ez a költőpáros az évek folyamán több kiváló utódot nevelt fel. Közülük egy sárga hím került Paulitska Bélához és az 1974. évi Országos Galamb Kiállításon elnyerte a champion győztes címet.

A habos elejű vörös hímhez Barta Gábortól igen borsos áron vásároltam egy világos vörös szíves tojót. Két vörös szívestől kelt, de az anyai nagyapja sárga szíves volt. Gyorsan elpárosodott a két galamb és a tojó 8-10 nap múlva letojta tojásait. Én pedig a napokat számlálva vártam az utódok jelentkezését, ami a 17-18-dik napon el is érkezett. A fiókák akkor bújtak ki a tojásokból.

A fiókák a kikelést követően szemlátomást fejlődtek, növekedtek. Úgy tűnt, mintha az öreg galambok nem is etetnék, hanem pumpálnák a fiókáikat. Hamarosan elérkezett a gyűrűzés napja is. Ekkor már látni lehetett rajzukat és a tolltokok intenzív vörös színét, a fiókák nagy feje és rövid vastag csőre pedig arra engedett következtetni, hogy a sárga szíves költőpáros mellett ugyancsak sikeres vörös szíves párost is sikerült költésbe állítanom. A kikeléstől számított ötödik – hatodik héten csodálatos két vörös fiatal kezdett önállóvá válni. Akkor már az újabb tojásokból kopogással jelezték a kis jövevények.

A vörös költőpárostól is számtalan kiváló minőségű utódot sikerült gyűrűzni. Mellettük akadtak bélés nélküli fésűs, valamint rövid előkéjű és átszakadt mellkötésű fiatalok is, de a fejük hatalmas volt. A testük nagysága viszont túlhaladta a kívánatosat.

Úgy a sárga, mint vörös szívesekből sikerült olyan példányokat tenyésztenem és bemutatnom, melyek révén neves tenyésztő lettem.

Barta Gábor egyesületi elnökkel is a sárga szíveseim sikeres szereplése által kerültem baráti kapcsolatba. Az egyik alkalommal Barta említette Gál Miskának, ő a sárga szíveseit olyan magas színvonalon tenyészti, hogy Félegyházán senki sem szárnyalja túl. Tévedsz Gabi bácsi, mert Tábi Laci a Petőfi utcában már szebb sárgákat tenyészt, mint te, mondta Miska. Igen? Jobbak a sárga szívesei, mint az enyémek? Hitetlenkedett Barta. Egy vagy két éve vett tőlem egy vörös szíves tojót akkor nem dicsekedett a sárgáival. Még nem láttam a galambjait, holott az egyesületnek már régóta tagja. Beszéld meg vele Koma, hogy vasárnap a galambpiac után elmegyünk és megnézzük az állományát.

Gál Miska szólt nekem, hogy eljön hozzám Barta Gábor, szeretné látni a sárga szíveseimet. A jelzett időben meg is jelentek vagy öten. Barta Gál Miska, Papp Laci, Solymosi Jóska és Tokaji Pál kíséretében jelent meg az udvaromban. Átnézték galambjaimat töviről hegyire és dicsérték az állományt.

Laci bátyám úgy emlékszem, hogy amikor először láttam a galambjaidat, nemcsak sárga ás vörös szívesek voltak, hanem kiváló minőségű fekete és kék szíves költőpár is volt köztük. Azok a galambok hol keltek, melyik állományokból származtak?

A fekete szíves hím apját Barta Gábortól az anyját pedig Móczár Lajostól vásároltam. Az öreg hím fehérfejű, de formás, rövid kis galamb volt. A tojó a párja pontos volt igen rövid lábakkal. A színe vegyes színű ősökről árulkodott. A fekete szívhátú tojót Lugosi féle fekete baktól és Tóth Gyurkánál kelt tojótól gyűrűztem. Mindkét galambnak mély fekete színe volt. A hím galamb rövid előkéjű a tojó pedig keresztül elejes volt. Hatalmas fejük volt igen rövid csőrrel és terült fésűvel. A kétpár öreget eladtam, mert fiatalok sokkal szebbek voltak náluk. Ez a páros sok szép fiatalt nevelt fel.

A pontos fejű kék szíves hímet Papp Lacitól hoztam, a champion győztes baktól kelt, mely a cigány vérből származott. A párját, a kék tojót én hagytam a Katona féle hímtől és a Jankócki féle tojótól, mely Vakujánál kelt.

Laci bácsi a fekete és a kék rajzosokból miért csak egy-egy költőpárost tartottál?-holott azok alacsonyabb állásúak és kisebb testűek voltak, mint a sárga és a vörös szíveseid. Nem beszélve arról, hogy a kékek szép formájú és nagy fésűvel voltak megáldva. Igaz a csőrük valamivel vékonyabb volt, mint a másik két színváltozat csőre, de az összbenyomásuk nagy hatással volt rám.

A sárga és a vörös színváltozat még ma is a kedvenceim, mert jobban nevelnek, mint a kék színűek. A feketék fejével nem voltam megelégedve. És a csőrük színe is hagyott némi kívánnivalót maga után, mert az utódok többségének annak ellenére jelzett vagy sötét volt a csőre, hogy az öreg galamboknak csontszínű csőre volt.

Az 1992-ben bekövetkezett haláláig több esetben is meglátogattam. Egyszer pedig Laci jött el Alpárra hozzám Papp Lacival és több galambásztörténetet meséltek el közösen.

Egy hónappal a halála előtt voltam nála utoljára. Alig ismertem meg olyan sovány volt. Csak hangjának színezete emlékeztetett a régi Tábi Lacira. Nyugodjék Békében.

 

Gál Mihály

Galambászok között csak Tollas Misát 1961. év őszén a félegyházi galambpiacon ismertem meg. Helyi parlagi galambokat tartott és a fogott madarakat árusította.

A fésűs galambok tenyésztését 1970-ben a főnökétől Oroszi alezredestől kapott fiatalokkal kezdte el a Horváth Zoltán utcában. Galambjait a lakóépület padlásán tartotta. A padlás elülső részében a közepes minőségű fésűs és sima fejű félegyházi keringő galambok költöttek. A padlás belsőterét a válogatott minőségű egyedek uralták.

A padlás belső részéből le volt kerítve két horogfa közti rész, ahol egy fésűs sárga szíves hím költött a vörös rajzos Alföldi-körösi keringő tojóval. E keresztezéssel a helyi fésűsök lábit rövidítette le. Az utódok többsége mély állású lett, és előnyösen megváltozott a fejük formája, teltebbek lettek a pofák és meredekebb vált a homlokuk. Szélesedett a farok és a tartása is változott.

1972-ben vásároltam állományából egy vörös és egy sárga szíves fiatalt. Kisebb rajzhibáktól eltekintve a két fiatal szinte tökéletes típusú fésűsök voltak. Tavasszal össze is párosodtak és szorgalmas költőpár lett belőlük, de az utódaik szárny és farok tartása a sárgarigókéhoz hasonlított.

Miska rövidesen a Petőfi S. u 9. sz. alá költözött. Az udvaron 3 részes galambházat készített galambjainak. A deszka galamb ól 6. méter hosszú és 2 méter széles lehetett. A középső rész első fele madárhálóból készült és a röpde szerepét töltötte be. A röpdéből nyíltak a zárt költőrészek ajtói, bebúvó nyílásokkal.

Az udvar hátsó részén lévő melléképületben folytatta az előzőekben már ismertetett, ugyanakkor kibővített keresztezéseket. Ott költette a pontos fekete hímet, melyet Kotrótól szerzett a Herceg féle vörös szíves tojóval, melynek nagyapja vörös pajzsos sirályka volt. Ott költöttek a félegyházi körösi hibridek fajtatiszta félegyházi fésűsökkel, továbbá azok a galambok, melyek létezéséről nem tudhattak a galambászok. Ezt a galamb műhely megmutatta Kardos bácsinak. Ő monda el nekem, hogy látta Miska kísérleti állományát, melyet ígéretesnek tartott.

1974. augusztusában mutatott 4-5 példány saját gyűrűzésű vörös szíves fiatalt olyan minőségben, hogy hozzájuk hasonlót az óta sem láttam. A kísérleti keresztezések végtermékei voltak. Közülük egy tojó Paulitska Béla bácsihoz került és a Solymosi Jóskánál kelt nagyfejű vörös rajzos hímmel több kiváló minőségű fiatalt neveltek fel. Ugyanakkor keltettek olyan utódokat is, melyeknek lógott a szárnya és farok tartása emlékeztetett az alföldi - körösi keringőre.

1974. nyarán Árvai Mihály fekete, sárga és vörös szíveseket összesen 20 galambot választott magának Miska állományából 20000,- forintért. Akkoriban túlzottnak tűnt a vételi ár, de Miska bácsi elvitte Tollas állományának színe javát. Talán egy hónap sem telt a galambválogatás óta és szebbnél szebb galambokkal pótolta Tollas az eladott fésűsöket. Ugyanis a barátunk felvásárolta azon fésűs állományokat, melyek gazdái pénzzavarba kerültek, s a galambjaik közt pedig akadtak kiváló minőségű egyedek.

Egy-egy galamb állomány megszerzését követően a röpdéjében mindig sántikált néhány madár. Ha megkérdezték Miskától, hogy mi történt a galambok lábával, miért sántítanak, akkor azt válaszolta, hogy véletlenül rálépett vagy beakadt valamibe. De feltűnt, hogy a sánta galambok a meggyűrűzött lábukat kímélték, és csak azok a példányok voltak sánták, melyek tenyéssz értéke magasabb volt az átlagosnál, de annak idején nem került lábukra galambgyűrű. Tollas barátunk nagymestere volt a galambok utólagos begyűrűzésének. Néhány napig zsírral kenegette, puhította a galamb csüdjét, majd amikor kellő mértékben felpuhult, ráerőszakolta az alig észrevehetően kitágított lábgyűrűt. Ugyanis saját törzsszámos gyűrűvel ellátott galambot magasabb áron tudta értékesíteni, mert azt mindig a legszebb galambjaitól gyűrűzte.

A betegségben sosem pusztult el galambja, és ha hiányoltuk valamelyik jellegzetesebb galambját, eladtam vagy véletlenül, agyontapostam volt a rövid válasz.

Miska a szerteágazó tenyésztői tudás mellett kitűnő üzleti érzékkel is rendelkezett. Ha a galambvevőről megsejtette, hogy minden áron szeretné magával vinni a neki tetsző madarat, akkor az a madár a világ kincséért sem volt kiadó. Abból a vérvonalból még tollat sem volt hajlandó eladni. Hiába ígért a vevő már-már számára is magas árat akkor sem kapta meg. Miska udvariasan a kiskapuig kísérte a csalódott galambászt, majd az elköszönőnek megemlítette, igaz nem állt szándékában eladni a jószágot, mert igen nagy szükség van rá a tenyésztésben, de ennyi pénzért lemond róla. A tojásokat vagy éppen a fiókákat el tudja helyezni, ha mégis elvinné az öreggalambot. A kért összeg midig a reális érték többszöröse volt. Ha a galambvevő Kiskunfélegyházától távol eső helyről utazott oda és már több galambásznál is sikertelenül próbált galambot vásárolni, akkor megkönnyebbülve fizette ki a kiválasztott galambért az irreális árat.

Arra nem emlékszem, hogy mikor költözött a Dobó utcába, talán a hetvenes évek végén. A házrész, melybe költözött és a hozzátartozó részudvar a telek hátsó fertályában volt. Galambjai belakták az udvarra épített ólakat és padlástereket. Elkülönítve tartotta a fésűsöket a sima fejű félegyházi galamboktól. Ezek az építmények deszkából ugyan, de precízen voltak elkészítve. A vegyes fajtájú ugyanakkor nagyszámú szálló galambjai rosszabb kivitelezésű ólakban voltak betelepítve.

A szálló galambok napközben éheztetve voltak. Amikor a gazda kósza galambot látott a levegőben, akkor egy hosszú rúdra erősített zsák meglengetésével felhajtotta a falkát. Ha az eltévedt madár falkaszálló volt, akkor rövididőn belül a szálló galambok közt találta magát. A falka köztük az eltévedt galambbal keringett tetők felett majd meglátván az udvarra kidobott szedegető, ültető galambokat, az esetek többségében egyenesen a földre szállt le nem pedig a háztetőre. Az éhes galambok úgy csaptak le a kis mennyiségben kiszórt kölesre, mint áldozatukra a ragadozó madarak, magukkal ragadva a kiéhezett, megtévedt galambot. Az idegen galamb fel sem érkezett kapni eleséget a földről, mert mielőtt a közelébe ért a volna rácsukódott a ketrecajtó. Galambász ismerőseinek elmondása szerint Miska naponta 8-10 galambot is befogott.

1991-ben Huszár Jóska temetése még meg sem történt, amikor már jelentkezett, hogy megvenné a galambállományt.

A temetésre igen betegen, nagyon rossz bőrben, de eljött, megadva a végső tisztességet a galambász társnak. Még az évben érte is eljött a kaszás, gyilkos kór ragadta el közülünk. Személyében igen nagy tudású, félegyházi keringő galambokat behatóan ismerő galambász vesztettünk el. Nyugodjék békében.

 

Solymosi József

Névről már 1970-ben ismertem. Boros Banditól galambcsere útján hozzám került egy utánpontos készíve fiatal, mely Solymosi galambházában bújt ki a tojásból. Személyesen 1971 nyarán találkoztunk, amikor Barta Gáborral és néhány neves félegyházi galambásszal ő is meglátogatott. A viszontlátogatás a következő év nyaráig váratott magára. Egy verőfényes vasárnap reggel Alpárról biciklivel bekarikáztam Félegyházára a galambpiacra, s onnan pedig a Molnár Béla utcába, Solymosiékhoz. Amikor a sarokig kitárt kisajtón betoltam az udvarra bringámat, a gazda és egy számomra addig ismeretlen galambász a napfürdőző fésűs fiatalokat gusztálták a nagylombozatú, öreg akácfák árnyékából. Jóskával ismerősként köszöntöttük egymást, majd bemutatta az idegen 60 év körüli férfit, aki valamilyen György nevet mondott. Leültem melléjük a felkínált ülőalkalmatosságra és hallgattam véleményeiket a galambokról, melyek közül a vendégé hangzott kritikusabban. Úgy emlékszem, hogy a rajzos fiatalok többsége sárga színű volt, de láttam akkor sötétvörös és világoskék színűeket is, fekete szívesekre azonban nem emlékezem.

A sárga színű fiatalok közt volt egy vedlésnek indult hatalmas fejű és igen rövid csőrű, nagy gömb elejes hím, melynek aranysárga színű tollai fémesen csillogtak a napsütésben. Mindezen jó küllemei mellett rövid testű és alacsony állású is volt. Mondtam a gazdának, hogy nekem nagyon tetszik a vedlős sárga, mire ő elmondta, hogy koratavasszal gyűrűzte az Orosz féle tarka hátú sárga hímtől és a Móczár Sándornál kelt sárga szíves tojó párostól. Ekkor megszólalt a László nevezetű galambász:" Józsikám azért a bitlinges sárga bakért adok neked 300 forintot egy fillérrel se többet." Gyurka bátyám arra a hímre gondolsz, melyikről az imént soroltam el, hogy melyik sárga szíves pártól gyűrűztem? Arra hát válaszolt röviden a galambász. Az még 3000 forintért sem eladó, így a házigazda. Ezzel vége is lett az alkunak. Néhány percig még a galambokról folyt a beszélgetés, majd felpattant ültéből a galambkérő és kerékpárját tolva elköszönt. A kisajtóból még visszaszólt:"Megyek Tollas Miskához kártyázni,"és eltűnt a kétkerekűjével.

Ki volt ez a galambász és milyen galambjai vannak?-kérdeztem a gazdát. Ő László /Baba/ Gyura volt. Neki sima fejű falkája van, de akad köztük fésűs galamb is válaszolt Solymosi. Végül én vásároltam egypár sárga szíves fiatalt a szép hím testvérei közül, melyeknek rövid előkéjük volt ugyan, de vedlés után más hibát már nem lehetett rajtuk felfedezni.

A Molnár Béla utcai első dúclátogatást még számos követte és Solymosi is járt néhányszor az udvaromban. Egyesületi és fajtaklub gyűléseken, kiállításokon és díjkiosztókon is találkoztunk, de galambászatáról csak 1990-ben beszélt, amikor térdműtétje utáni lábadozásának idején meglátogattam.

Akkoron így kezdte mondókáját: A fésűsök tenyésztését szüleim házánál kezdtem még legényember koromban. Szíves galambjaim az akkori neves tenyésztők állományaiból származó fésűsök utódai voltak, minden színváltozatban. Akkor még rendszeresen hajtottuk a legjobb minőségű fésűsöket is. Nem féltettük őket, falkázni kellett azoknak is. Félegyházán egyazon időpontban megszámlálhatatlan fésűs falka repült.

Galambjaim többsége sárga és vörös volt, de néhány pár fekete és egy-egy pár kék szíves is akadt köztük. Arra viszont jól emlékszem, hogy az ötvenes évek végén került hozzám egy pár nagyon szép kék szíves, melyek közül a hím Barta Gábornál, a tojó pedig Móczár Lajos bácsinál kelt. Vakuja Feri bácsitól 1959-ben vásároltam egypár rajzhibás kék szíves fiatalt, melyeket a nagyfejű, pontos bakjától hagyott kirepülni. A hím fehér fejű a tojó pedig pontos volt. Mire megerősödtek, megtanulták a falkaszállást és nap, mint nap repültek a csapattal. Míg egy napon több szálló falka is összekeveredett a levegőben, és a fehér fejű elveszett. Csak hónapok multán tudtam meg, hogy a hosszú Eszik gyerek, úgy lőtte le, hogy kavics helyett kiskrumplit tett a csúzlijába, mert nem akarta elpusztítani, csak megfogni a galambot. A pontos tojó megérte a tavaszt és elpároztattam egy fiatal hímmel, melyet az öreg kék szíves páros költött. Az első tojásaikból két rajzhibás kék szíves fióka hagyta el a fészket. A hím fiókának egyik szárny pajzsának tollazata kék színű volt. Az ilyen rajzhibás galambokat oldalasnak neveztük és nevezzük ma is. A tojónak a hódja volt cirmos és tarka a szív rajza.  

Több fiatalt már nem költhettek galambjaim, mert az esküvőnk előtt fel kellett számolnom a falkát. Ugyanis az események után a Horváth Zoltán utcába költöztünk, és oda nem vihettem madaraimat. Rövid időn belül, szinte minden galamb gazdára talált. Neves tenyésztők vásárolták meg a fésűsök nagy részét. Végül három rajzhibás fiatal, egy fehér fejű sárga és az előbbiekben már ismertetett kék szíves testvér pár maradt vissza, melyeket az ólpadlásra telepítettem a postagalambok közé. Néhány nap alatt megszerették a padlást és az új társaikkal naponta órák hosszat repülve, széltében-hosszában járták a várost. Amikor feleségemmel legközelebb haza látogattunk szüleimhez, a fésűsök közül csak a kék szíves tojót találtam. A másik két galamb a nagy repülések közepette eltűnt, elvészelődött. A kék hímet a piaci helypénzszedő Pista, a sárga szívest pedig az öreg Patyi fogta be.

1972 nyarán voltam itt először és akkor nagyon szép fésűs állományt láttam. Mikor és hogyan kezdted újra a fésűsök tenyésztését? Kérdésemre a lábadozó galambász rövid gondolkodás után az alábbiakkal folytatta történetét: Feleségemmel 1962-ben vásároltuk meg ezt a házrészt. Rövid idő alatt lakhatóvá tettük és ideköltöztünk a Horváth Zoltán utcából. Miután elrendezkedtünk, deszkából készítettem ezt az udvari galambházat, melynek belsejében kétoldalt a fészekhelyeket, a volierbe pedig ülőkéket szereltem.   Úgy gondoltam, hogy a drótketreccel együtt négy-öt pár fésűsnek elegendő hely lesz benne. A galambházat klórmésszel alaposan kifertőtlenítettem. Amikor megszáradt a meszelés és átszellőzött a klórszagtól a galambház, elhoztam a szülői háztól a régi galambfalkám írmagját, a cirmos hódú kék szíves tojót.

Nem sokáig volt magányos a kék tojó, mert a következő vasárnap reggel első utam a galambpiacra vezetett. Gondoltam ráakadok egy megfelelő minőségű kék szíves hímre, mely méltó párja lesz galambházam egyetlen lakójának. A piacon sok galambásszal találkoztam, de kék szíves hímet nem találtam. Az egyik ismerős javasolta, hogy menjek el Györki Gyurához, mert neki van páratlan kék bakja.

A galambpiacról hazafelé jövetben meglátogattam Barta Gábort, és vásároltam tőle egy szép színű, szinte tökéletes rajzú vörös hímet és egy nagy fésűjű sárga tojót. A vörös Bartánál, a sárga pedig Tajti Mikinél kelt. Az ebédig volt egy kis időm és felkerestem Tóth Gyurka bácsit is. Tőle vásároltam egy Vakuja féle rajzhibás, vörös szíves, fiatal tojót, ha jól emlékszem egy százasért. Amint a három galambot a volierbe engedtem a kék tojóhoz, az építmény máris galambházra hasonlított.

Kora délután indultam el Györki Gyurához, akit otthon találtam és a kék szíves hím is meg volt Oroszi Berci bácsitól került hozzá, de tudomása szerint Katona Imrénél kelt. Lábgyűrűje nem volt ugyan de hatalmas koponyával és rövid csőrrel volt megáldva a galamb. Mivel olyan alacsony állású volt, mint a kék tojóm, -már nem emlékszem, hogy végül is hány forintért, de a táskámba tettem.

Hazafelé menetben meglátogattam Kanyó Sanyit, hátha van neki egy "dobtiszta", felesleges sárga szíves hímje.   Sanyinak egy galambja volt csak eladó, mert szerinte nem volt dobtiszta. A galamb színe nagyon világos vörös volt, és a farok alatt hordta az egyik szárnyát. Mivel lábán Barta Gábor galamb gyűrűje díszelgett, megalkudtunk rá. Így a vörös a kék mellett, a táskámba találta magát. Aznap csaknem benépesült a kisméretű galambház, melyben néhánynap múlva már otthonosan mozogtak a lakói. - egy pár sárga és vörös szívest vásároltam még hozzájuk, hogy megteljenek a fészekhelyek.

A kék szívesek rövid időn belül összepárosodtak, de a sárga és vörös rajzosok pároztatása nem volt zökkenőmentes. A kék szívesek már letojták tojásaikat, mikorra a másik két színváltozat költőpárai némiképpen összeálltak. A hímek nagy csatákat vívtak a kedvükrevaló fészekhelyekért, melyeket el is foglaltak a párok, és a tojók letojták a tojásaikat.

A kék szívesek mindkét tojása fias lett, de csak az egyikből bújt ki a fióka, melyet úgy nyolc-tíznapos koráig szorgalmasan neveltek. És akkor elkezdtek újra párosodni, és napközben rá sem ültek a fiókára, alig-alig etették, az új fészekrakással foglalatoskodtak. Hogy ne menjen tönkre az ígéretes kisgalamb, átvittem a szomszédba Sinkó Bélához és olyan postagalamb fészkébe tettük, melyikben hasonló nagyságú fiatalok voltak, melyeket viszont az én kékjeim alátettem. Mivel a posta fiatalok állandóan éhesek voltak, csipogással kérték az eleséget, így a kék szíves pár napjai azzal teltek, hogy magvakkal gyorsan teleszedték begyüket és igyekeztek a fészekbe a posta fiókákat etetni. Mire a posta fiatalok felcseperedtek a kék páros szorgos nevelővé vált.

A szomszéd postáinak fészkében rohamosan fejlődött az egyke kék fióka. Lehetett már négyhetes a kis galamb, amikor elhagyta a fészkét és a posta hímek feje búbjáról, lecsipkedték a bőrt. Sima fejű keringőre hasonlított, mivel a harcias hímek kitépték a fésű tollazatát is. Csak néhány szál fésű toll maradt mutatóba. Nyomban haza is hoztam a fiókát, nehogy nagyobb baj történjen vele. Itthon Marika, a feleségem ápolta, hintőporozta a kis kék fejsebét.

A sárga és a vörös szívesek alatt kitisztult a tojások nagy része. Amelyik tojás viszont fias lett, abból kelés gyenge fióka bújt elő és elpusztult. November közepéig egyetlen utódot sem hagytam, sem, a sárga sem pedig a vörös szívesektől, ezért úgy döntöttem, hogy csak a fiatalokat tartom meg közülük, az idősebbeken pedig gyorsan túladok, nem etetem őket tavaszig.

Néhány nap múlva eljött hozzánk Tollas Miska és megvásárolta a feleslegessé vált galambokat. Mielőtt elköszönt volna megemlítettem neki, hogy a kopasz fejű kék fiatalt is elviheti. Erre ő azt válaszolta, hogy "nem kell nekem az a pokóvar." Így maradt a galambházban három kék, a mosott színű vörös hím, a szép színű és jó rajzú vörös hím, melyek Barta Gábornál keltek, valamint a Tajti féle sárga szíves és Vakujától származó rajzhibás vörös szíves tojó.

Amikor először voltam itt a hetvenes évek elején, nagyon szép és jó típusú, ugyanakkor igen világos színű kék szíveseket láttam. Talán két-három pár lehetett. Azok milyen vérvonalból származtak és kinél keltek?- kérdeztem a gazdától. A válasz nem váratott sokáig magára, mert a lábadozó beteg rögvest sorolta a történetét: A kék szíves fiatal, melyet Tollas Miska pokóvarnak nevezett a vedlés alatt nagyot változott. December elejére eltűnt a var a fejbúbjáról, a fésűtolltokok pedig szépen kinyíltak és kialakult a hosszú szálú tollakból álló, félkör alakú fésű. Mire beköszöntött az újesztendő a galamb fejbúbját is tollazat borította. Igazán szép, világos színű, nagyfejű és elejű, rövid csőrű és mély állású kék szíves tojóvá alakult. Akkor örültem csak igazán, hogy az ősszel nem vitte magával Tollas Miska.

Egy hideg január végi vasárnapon Jankócki Ferivel, Solymosi Imrével és Tollas Miskával gyalogosan indultunk el Papp Laci tanyájára galambot vásárolni. Mert nagyon csúszott a jeges út, nem győztük egymást talpra állítani, annyiszor elestünk. Arra már nem emlékszem, hogy a többiek vásároltak-e galambot vagy galambokat Lacitól, de én akkor hoztam el egy fiatal kék szíves hímet, mely cigányféle vérvonalból kelt, és fészek testvére volt a későbbi kiállításokon champion győztes hímjének.

A tanyáról hozott kék szíves hímet tavasszal elpároztattam a fiatal kék szíves tojómmal. Mivel mindkét kék hatalmas fejű és mélyállású madár volt méltán reménykedtem abban, hogy jó típusú utódokat költenek. Igaz, hogy sok rajzhibás utód repült ki a költőpár fészkéből, melyek igen jó típusúak voltak, de keltek hibátlan rajzúak is. A hibátlan fiatalok közül egyet elvitt a Rózsa férfiszabó, melyből nagyon szép hím lett a vedlést követően. Magamnak meghagytam egy tojót és egy hímet, mely az egyik helyi kiállításon lett champion győztes.

Úgy   emlékszem, hogy 1969 tavaszán Boros Banditól igaz csak költésre idekerült egy szép kék szíves tojó, melyet a Tóth Gyurka bácsi féle kék hím és a Barta Gábortól származó kék szíves tojó költött. A Borostól idekerült tojót elpároztattam a champion győztes kék szíves hímmel, és egy nyáron kötettem őket. Az utódok közül a legjobb minőségűeket elpároztattam az öreg kékjeimmel, és úgy sikerült kialakítanom a 70-es évek elejére azokat a szép költőpárokat.

A sárga és vörös szívesek típusa milyen úton-módon sikeredett olyan egyöntetűre, mint, amilyen a kékeké volt, s hogyan, és milyen ősökből sikerült azokat kitenyésztened? Hiszen a sárgák aranysárga színűek voltak, a vörösök színe pedig olyan volt, mint a cseppentett vér és még fémesen is csillogott.

Említettem már, hogy 1962. november hónap végén Tollas Miska megszabadított azoktól a galamboktól, melyeket nem akartam kiteleltetni. Tavasszal a Tajtinál kelt sárga tojót a lógós szárnyú vörös hímmel, a Vakuja féle rajzhibás vörös tojót pedig a másik vörös szíves hímmel pároztattam el. Ezek a párosítások már sikeresek voltak, mert több éven keresztül mindkét pártól jobbnál jobb utódot gyűrűztem. Mindkét költőpárosnak úgy a hím, mint a tojó tagjai sárga és vörös vegyes színű párosok fészkéből repültek ki. Miután megismertem galambjaim eredetét, az utódaik közül a legjobb minőségűeket pároztattam össze. Így sikerült jó minőségű vérvonalakat kitenyészteni úgy sárga, mint vörös színűeket egyaránt.

A harmadik költési szezon végén túladtam a Tajti féle sárga szíves tojón, mert az utódai közt akadt egy fiatal sárga tojó, mely minősége messze felülmúlta anyja minőségét. Ezt a fiatal sárga szíves tojót, a Tóth Gyurka bácsitól vásárolt nagyfejű, ugyancsak sárga színű fiatal hímmel költettem. Kiválóan örökítették a fajta jellegzetes típusát és a hibátlan rajzot, valamint a tollazat aranysárga színét és fémes csillogását. Mivel az öreg vörös szívesek fészkéből repült ki kiváló minőségű sárga színű fiatal is, így tudtam keresztezni a sárga szíves utódokat. A későbbi években sárga tojót hoztam Móczár Sanyitól az Oroszi alezredestől, pedig egy tarka szívrajzú sárga szíves hímet, melyek összepárosításából remek utódok keltek, biztosítván a sárga szívesek vérfrissítését. 1981-ben a kiállításon két sárga szíves tojót és egy sárga hímet vásárolt meg Papp Laci igen magas összegért.

A lógós szárnyú és világos színű vörös hímet pedig elpároztattam egy nagyon jó típusú fiatal és telt színű vörös tojóval, mely a Barta -Vakuja féle vörös szíves költőpáros fészkéből repült ki egy hatalmas fejű hímmel, melynek rövid csőre és szélesen terülő körfésűje volt, színe a cseppentett vér színére hasonlított. Nagy kerek előkéje a begy aljáig húzódott. Nagy labda elejesnek neveztük az olyan galambokat. A lábai olyan rövidek voltak, hogy hasának tollai érintették a talajt, és ha ment, akkor úgy tűnt mintha nem is lépkedne, hanem görgőkön gurulna a rövid teste. Ennek a vörös hímnek párjául kaptam Marikától, a feleségemtől meglepetésként, névnapomra egy Móczár Lajos bácsinál kelt kiváló minőségű, fiatal vörös szíves tojót. Ez a vörös szíves költőpáros számtalan kiváló utóddal lepett meg, melyek közül egy pár kirepülős fiókot vitt el tőlem Boros Bandi. Feltűnően nagy feje volt a tojónak is.

Amikor elkezdődött náluk a tollcsere Bandi azt hitte, hogy mind a két vörös hím, ezért azt a galambot, melyiket tojónak véltünk eladta Dódának, a kinél tavasszal a   vörös elpárzott egy ugyancsak vörös színű hímmel és letojta tojásait. Egy évre rá Bandi Barta Gábornak, 600 forintért adta el a hímet.

Egy jó minőségűnek látszó fiatal hím került Paulitska Bélához és ott kiváló madárrá vedlett. Papp Laci 500 forintért vitt el egy másik fiatal hímet, de néhány hónap múlva szólt. Csináljuk vissza az üzletet, már nem tetszik nekem a galamb, és itt is van a táskámban. Nyomban meg is köttetett a bolt. A visszakerült vörös hím és a párja a következő költési szezonban számos vörös fiatalt nevelt fel.

1981-ben a helyi kiállításra a sárga szívesek mellett a vedléskor kiválóvá vált vörös hímet is beneveztem, de a kiállítási ketrecbe történő bepakolása előtt 3000 forintért elkelt, Solymosi Imre lett a gazdája. A kiállításon kiváló minősítést kapott a bírától. Papp Laci ott a kiállítás helyszínén már tízezer forintot is megadott volna érte.

A 70-es évek elején galambjaid között nem láttam fekete szívest, de 77-ben vásároltam tőled egy nagy fésűjű fiatal tojót. Hogyan és kitől származtak a fekete szíveseid? Úgy az évtized közepén vásároltam Pintér Mikitől egy fekete tojót, mely a Potyesz Lajosnál kelt és a Borbás féle ugyancsak fekete színű hímmel költöttek, de minőségük messze elmaradt a másik három színváltozattól. A későbbi években mellőztem a fekete szívesek tenyésztését.

A 80-as évek végén ellopták az állományom 13 legszebb példányát, de rövid idő múlva sikerült ugyan pótolni egyrészűket, és bemutatni a legjobb egyedeket egy vidéki kiállításon, de ott paratífuszos betegséggel fertőződtek meg és állományom nagy része elpusztult.

Napjainkban is van néhány pár fésűsöm, de minőségük köszönőviszonyban sincs a régi fésűseim minőségével. Már csak nosztalgiából tartom őket az újonnan épült, nagyobb férőhelyes galambólban.

A 2003-as év márciusában Kiskunfélegyházán megtartott fajtaklub gyűlésén a helyi tenyésztők már eltemettek, a halálhíredet keltették, mely hála Istennek csak álhír volt.

Kívánom, hogy nagyon sokáig gyönyörködj az unokákban a kedves feleségeddel együtt, és ha lesznek még olyan minőségű galambjaid, melyek méltóak rá, akkor azokban is. Remélem még számtalanszor, odacsörgünk, hogy telefonon jó egészséget kívánjunk egymásnak, a névnapjainkon.

Borsos Imre

Fajtaklub örökös tagja