Jelentés a Magyar Nemzeti Kiállításról
Dabas 2009. December. 12-13.


Ha feledékenyek lennénk ez a hétvége könnyű feladat lenne a számomra. De sajnos két helyen egy időben nem tudok ott lenni. Mert valami oknál fogva a Magyar és a Román Szövetség egy időben rendezte meg a kiállítását. Én ma Romániában élek, és természetesen fontos számomra a Román kiállítás, de mint Kiskunfélegyházi tenyésztő a Magyar kiállítás is nagyon érdekes. Kiállítva Lugos (Románia) 10 kiskunfélegyházi és 80 Dabason. Dabasra 8 galambot hoztam, és egy kis baráti segítséggel 6-ot Lugosra. A legjobb galambokat természetesen Dabasra hoztam. A 6 másodosztályú nagy meglepetésemre Lugoson két kupát nyert. Annak ellenére, hogy a dabasi 96 pontos számomra többet ér, mint a két kupa együttvéve.

Egy Nemzetközi probléma van (nemcsak a kiskunfélegyházinál), hogy a külföldi bírálók a fajtaleírást részletesen nem ismerik. Csak Németországban és Magyaroszágon van pontos szakmai bírálat. Kisebb eltérésekkel ugyan, de a legjobb galambokat mindkét ország megfelelően értékeli. Minden más országban csak a színt, egy korrekt rajzolatot és talán egy jó fésűt néznek. A test a fej és csőr szinte egyáltalán nincs értékelve. Az én nézetem, hogy egyben értékeljünk, ne csak bizonyos jegyek alapján. A varázsszó: harmónia!!!

Vissza Dabasra, 80 galamb Magyarországon nem túl sok.
100 felett volna ez normális (2008 Debrecen 142). Egy pillantás a katalógusra és ez sok mindent elmond ha végigolvassuk a neveket. Szinte az összes nagy név hiányzik Kiskunfélegyházáról és Tiszaalpárról. Nincs Kanalas, Becz, Mészáros, Farkas, Csordás, Balla, Berente (ő bíráló volt, bocsánat) és így tovább. Legtöbben a fent említettek közül legalább eljöttek a kiállításra és ez reményre ad okot. Sajnos nem tudom mi a probléma. Talán csak egy kis visszavonulás. Ha csak ez a baj, akkor nem izgulok a fajtáért. Talán csak otthon szeretnék bizonyítani, hogy a család az első így karácsony táján. De reméljük a hobbink marad. Ha a probléma oka munkahelyi vagy családi az természetesen más, és mi kívánunk nekik szebb jövőt. És talán újra itt lesznek, ha a dolgok jobbra fordulnak.

Amitől tartok és nem tudom biztosan az egy sokoldalú és makacs probléma, a vitalitás és felkészítés. Ez fenyegeti a mi fajtánkat. Én most nem akarok erről sokat beszélni: a tenyésztés jó és fontos, de tenyésztés ismeretek nélkül a lehető legrosszabb következményekkel jár, tenyésztés tervek és kemény szelekció nélkül hosszú időre visszaveti a fajtát.

A galambokról:

Nyolc galamb ki lett zárva kevesebb mint 12 kormánytoll miatt. Egy fehérnek csak 7 kormánytolla volt, gyanítom maguktól estek ki. Ez alkalommal nem Becz Sándornak volt a legjobb (10) fehér, hanem Hídvégi Zolinak volt egy pompás fiatal galambja. Ifj. Galba Tamás egy nagyon fiatal tenyésztő, nagy siker a 3 95 pontos fehér.

Fekete szíveseknél (15 egyed) id. Galba Tamásnak volt a legjobbja egy 95 pontos galambja. A feketék még mindig nincsenek ott ahol a többi szín!! Már kisebbek és alacsonyabbak, de a homlok és a csőrtűzés, a mellszélesség még mindig nem az igazi. A második legjobb fekete csak 94 pontos volt ismét Galba Tamástól.

Kék szívesek (19) még mindig a legjobbak. Merényi Károly pótolta a nagy nevek hiányát, 3 gyönyörű galambot hozott, egy 96 pontot és kettő 95 pontot kapott. Utána jött Ladányi Pál egy 95 pontossal. Összeségében a kékek tetszettek a legjobban. Láttam rajtuk a vitalitást. Például nem lógatták a szárnyukat. Gratulálok!!!

Vörös szívesek (15) szinte senki nincs aki igazán foglalkozna velük. Gyurcsányi Józsefnek volt a legjobb vöröse 96 pontos, nem sokkal megelőzve két 96 pontost az egyik Tanács Gézáé a másik az enyém volt. Ha valamit kívánhatnék talán egy kicsit erősebb homlokot. A fésűk gyönyörűek voltak.

Sárga szíves (18 egyed) maradt a magas nívó az öt 96 pontos és a három 95 pontos a bizonyíték. Albrecht Róbert az öt galambjából, három 96 pontos a legjobban szereplő tenyésztő, de Merényi Károly aki már a kékeknél is bizonyított, két sárgája is 96 pontos említésre méltóak. Egy öregebb tojója lett a legjobb, ez a tojó már nyert egyszer. Egyes észrevételeket muszáj elmondanom: némely galambok hajlamosak szárnyuk lógatására, a legnagyobb probléma a sárgáknál, hogy nyakban van a fésűjűk. Ami személyesen nem tetszik a sárgáknál, hogy nem elég mellesek, ezért hosszabbnak tűnnek, mint amekkorák valójában. Néhánynak ismét probléma, amit én mandarinréce szárnynak nevezek.

Sajnos ehhez a cikkhez nem tudtam képeket készíteni. Talán van tenyésztő aki fotózott. A reklámból csak nyer a mi fajtánk. Nehéz a csúcsra érni, de még nehezebb ott is maradni.

Írta: Wil J. van Eijsden, 2009 December
Fordította: Aschenbrenner József